Baba péntek - A "Rongyi"

Bubu, Bubi, Rongyi, Tente - Bármilyen nevetséges szavak, egyet jelentenek, s a babának a világot. Valakinek nem kell, valaki csak vele tud elaludni. Bizonyára legtöbbünknek is volt alvó társa, minek hiányában nem akaródzott lehajtani fejünket a pihe - puha párnácskára. Nekem egy kis lila mackóm volt - még most is meg van, és bizony kiemelt helyet élvez a polcomon továbbra is, noha már magam is édesanya vagyok. Emlékszem, 1 éves koromra kaptam - Bármilyen állatkát választhattam volna, de nekem csak ő kellett. Attól a naptól kezdve a legjobb barátom lett, és bizony fájdalmas könnyeket hullajtottam, mikor a drágaságom  egyik szeme  egyszer csak eldöntötte, hogy már nem kíván a gazdáján időzni, s felfedezi a világot. (Azóta már meg lett varrva, anyukám anno gondoskodott róla.)

Namármost, alvótárs bármi lehet: Plüssállat, szundikendő, vagy akár egy régi textilpelenka is. Bizony  bosszantó a dolog, amikor megvesszük szemünk fényének a drága, színes, pihe puha, divatos szundikendőt, de az illető magasról tojik rá, neki márpedig a kajafoltos, lyukas pelenka kell - hiába is gyömöszöljük bőszen az ágyába az általunk megvettet. Ezt el kell fogadni, bármilyen nehéz és idegesítő is. :) 

Potenciális alvótárs lehet még a párna, vagy a kistakarója, hiszen ezekkel születése óta kapcsolatban van. Mikor azonban a baba betölti kb. a 8 hónapos kort, rádöbben arra, hogy: "Baszki, hát én egy teljesen különálló lény vagyok, és a muter is leléphet bármikor amikor csak kedve tartja!" Ez bizony az úgynevezett szeparációs szorongás, amit a babák úgy tudnak kompenzálni, hogy maguk mellé vesznek egy olyan tárgyat, ami számukra a biztonságot jelenti. Ennek a szorongásnak több oka is van: Egyre jobban kinyílik számára a világ, jön a fog, mászik, kúszik, és ezt a túl sok dolgot nem tudják olyan hamar feldolgozni, mint ahogy azok történnek. Ezzel együtt megjelenik az a félelem, hogy az anyát is elveszíthetik. Tehát a "Rongyi" tulajdonképpen egyfajta "anyapótló" is a kicsik számára. 

Fontos, hogy ne akarjuk csemeténket lebeszélni arról, hogy rongyija legyen, mert tényleg szüksége van rá. De azért néhány szabályt is le kell fektetnünk: 

• Soha ne vegyük el tőle büntetésből! - Ettől frusztrált, vagy agresszív lehet!
• Ha egy plüsstárgy lett a "kiválasztott", érdemes még egyet beszerezni belőle, ha a másikkal esetleg baj történik!
• Ha rájövünk, hogy a kicsinek van egy kiválasztottja, mindenképpen beszéljük meg vele, hogy Bubukát bizony néha ki kell mosni, és ez így is lesz, punk-tum! Próbáljuk meg rávenni arra, hogy közösen tegyük a mosógépbe, hogy lássa, mi történik vele, vagy akár a kádban ő is kimoshatja.   

De nyugi, a gyerekek általában saját maguktól válnak meg az alvó és játszótársuktól. Ez kb. 5- 6 éves korra tehető, de ez el is húzódhat, ami nem baj! Általában 6 éves korban fejlődik ki bennük az egészséges önbizalom, s ráébrednek arra, hogy már meg tudnak lenni imádott kedvencük nélkül is. 

Fontos, hogy ne egyik napról a másikra vedd el tőle, hanem próbáld meg fokozatosan korlátozni a használatát! Elsőre beszéld meg vele, hogy most már csak együtt alszik vele! Hidd el, a kicsi is napról napra rá fog jönni, hogy ő már bizony nagyfiú/nagylány, s nem kell már neki ilyen holmi Bubu... csak idő kérdése! :)

"Babamagazin felhasználásával"