Pacal vagyok, egyedül én nem utazok!

Csakhogy magunkról is jelentsek egy kicsit... az utóbbi hetekben, mint már írtam a hasmenéssel küzdünk, ami hol előjön, hol nem. Gyakorlatilag már éjjel is kakás pelenkákkal álmodok, annyit kellett cserélnem az utóbbi időben... :D Hol a fogzás miatt, hol azért mert elkapta a nyári hasmenéses vírust, most pedig halvány lila gőzöm sincs miért. De nem adom fel, továbbra is kitartóan működök pelenkázó robotként a nap 24 órájában, és mosollyal a képemen készítem el a menta teát hasfogó porral és keverem a sópótlós vizet. Na jó nem. Namég. 

Ezektől eltekintve megvagyunk jelentem alássan, a föld még mindig csábítóbb a fiatalúrnak mint a magaslati levegő - amit bánok is meg nem is. Bánok, mert baromi nehéz, de tényleg úgy elmenni vele valahová egyedül, hogy ne okozzon problémát az, hogy hova tegyem le. Mert ha Szolnokra megyek vele pl. nem hagyhatom a földön, ha nekem el kell mennem vécére, vadidegenre meg természetes, hogy nem bízom. (Ezzel kapcsolatban várok tippeket, hogyan lehetne megoldani). Baromi fárasztó és idegölő, és közben kapom azokat a megjegyzéseket (drága nagyitól is), hogy nem igaz, hogy nem tudom megoldani egyedül, anyák ezrei tudják ezt megcsinálni, és amúgy is, miért nem vagyok egy szuperhíró, hogy nem tudok kinyitni egy babakocsit fél kézzel, bal kezemben a 9 kilós gyerekkel, és felszállni a buszra, meg jegyet venni. Hjaaaj. De ő tulajdonképpen nem nevezhető hiteles forrásnak, mert ő nem vitt engem meg a nővéremet majdnem minden hónapban havi háromszor orvoshoz, utazott fel Pestre - de ez mind nem igényel további taglalást, BÉNA VAGYOK ÉS KÉSZ és semmit nem bírok megoldani. :D Bezzeg az ő idejükben, amikor már szülés után egy nappal a falat meszelték meg cseresznyebefőttet raktak! A mi generációnk hozzájuk képest lócitrom. Pacalok vagyunk. Ez van.

Tegnap sikeresen megjártuk Szolnokot, szerencsére koraszülött utógondozásra már nem kell vinni, viszont hízókúrára van fogva a fiatal úr, az utóbbi hasmenéses időszak miatt. :D De amúgy meg lett dicsérve és én meg fellélegezhetek, hogy most már csak szemészhez, neurológushoz és a pesti orvosához kell cipelni. :D Ezek is aktuálisak lesznek hamarosan, jövőhéten bumlizhatunk a szemészetre, 19 - én meg neurológushoz. Hát nagyon remélem, hogy oké lesz minden. Bár az utóbbi nem hiszem, hogy el lesz ragadtatva attól, hogy még nem jár a lelkem. De én örülök neki - a nehézségek ellenére is), hogy még mászik, mert noha sokan azt hiszik, hogy a járás a legfontosabb lépcsőfok, nem az. A mászás erősíti a gyereket, segít az egyensúlyérzékben, és ha ez a lépcsőfok kimarad, késik, vagy csak nagyon rövid ideig tart, később tanulási és figyelemzavart is okozhat. Szóval hagy másszon a lelkem, a többi meg hagy bukdácsoljon 8 hónaposan, nem érdekel, hiába vigyorognak a hátam mögött, hogy bruhhahha, az enyém még egy éves sincs, de már megy, a tiéd meg 14 hónapos és még a földet nyalja! (Mellesleg erről majd még lesz szó hamarosan [szept. 9] a Baba hétfőn!)

Az éjszaka pedig olyan vihar volt, hogy majd be tojtam. Olyan hangosan dörgött, hogy már azt hittem, itt menten meghalok! :D És hogy Levi felébredt - e? Dehogy. :D

Ne felejtsétek, játszatok a nyereményjátékon a Facebook oldalamon és várom a vendégszerkesztőket is! ;)

Üdv, Tökmag anyu

Pest (is)

Sikerrel vettük a tegnapi Pesti utat. Amúgy jó nap volt, fagyiztunk, és megbizonyosodtam arról, hogy az én fiam az egyik legangyalibb gyerek a világon. :))) Azért elég bonyolult nap volt... leírom pontról pontra. :)

1. Elindultunk babakocsival az állomás felé, majd letettük a fogyatékosok nappali intézményében, hogy ne lopják el. Pár éve már jó barátságban vagyok velük, szóval megengedték. :) 

2. Kiértünk az állomásra, ahol megvettük azt a kib*szott pótjegyet, majd közölték, hogy a vonat 30!!!!! percet késik. Mit mondhatnék, rendkívül örültem ennek egy 10 hóssal a karomban. A kis Casanova még az állomáson befűzött két csajt, a technikájáról, lentebb szólok. :D

3. Végül 45 perc után elindultunk, majd kis keresgélés után találtunk egy négyesben két helyet. Miután apám fejbe vágott (természetesen véletlenül :D) egy csomag pogácsával, sikeresen elpakolásztunk. Levi 5 perc alatt elaludt az ölemben, és kb. Vecsésénél ébredt fel. 

4. Megérkeztünk Pestre, felcsatoltam a hordozóba, aztán irány a hármas metró, ahol szintén aludt.

5. 20 perc után odaértünk a kórházba, kb. 30 perc után sorra kerültünk. A doki lepecsételte az utazási utalványunkat, megnyomkodta a hasát (mármint a Leviét, nem a sajátját :D), ami persze heves tiltakozásba ütközött. :) 

6. Elküldött minket UH-ra, ahol szintén kb. 20 percet vártunk, mire sorra kerültünk. Nagy nehezen megnézték, mert ezt sem engedte...itt is minden rendben volt. Azért kötözködött velem egyet a nő, mert kérdezte, hogy van -e panasz. Mondtam neki, hogy a doktor úr küldött ide mindet. Mondja: Jó, de mi a panasz? Mondom semmi. - Akkor miért vannak itt? Mondom: NEM TUDOM, Doktor úr küldött ide minket!! :D De azért megdicsérte, hogy szép kisfiú. :)

7. Visszamentünk az orvosához, aki kiadta a papírt. Megkérdeztem tőle, hogy a tápszer adagot lehet - e emelni, azt mondta igen. Azt mondta, próbálkozzunk a kajákkal. Kérdeztem, hogy ilyen rakott dolgokat, padlizsánt stb. ehet -e már (itt konkrétan nem a káposztára, kelre vagy más puffasztóra gondoltam) erre megszólalt, hogy ha az ő gyereke ilyen beteg lett volna, nem forszírozná és veszélyeztetné. Na ez azért ütött. Olyan, mintha azt kérdeztem volna tőle, hogy: Na és doktor úr, milyen kajával nyírhatom ki a leghamarabb a gyereket? Komolyan mondom, olyan hülyének tudják nézni az embert, de úgy, hogy még én kérek bocsánatot ezért.... legalább ÉN kérdezek! Ezen azért felcsesztem az agyamat! Orvosok, ti is emberek vagytok!!! Miért tekintik az egyszerű embert idiótának? (Tisztelet a kivételnek) De ha pl. megkérdeztem volna tőle, ki az a Karácsony Sándor, vagy ki az andragógia atyja, kíváncsi lettem volna rá, hogy ő tudott - e volna válaszolni rá. Úgy hiszem, maradjunk a kaptafánál, és ne nézzük le a másikat azért, csak mert a másik a saját szakterületünket nem ismeri. Tisztelem az orvosokat, őt is tisztelem, mert megmentette a fiamat, de egy alapvető udvariasság elvárható lenne szerintem felőle is.

8. Elmentünk plázázni, mert már megőrültem a rockerért. :D Kíváncsi voltam, milyen, de nálunk a világ végén nincs KFC, szóval most megragadtam az alkalmat. Mondjuk, nem volt nagy szám, de legalább megkóstoltam. :) Levi meg aludt a hordozóban. 

9. A metrón szintén befűzött egy csajt a kisfiam. :D Leírom a technikáját: Kiszúr magának a lányt, elkezdni nézni. Vigyorog, bólogat. Ha az áldozat még mindig nem veszi észre, hangot is ad: HRÖÖ!!! Na, ez már hatásos szokott lenni, a becserkészni való végre ránéz. Erre a nagy taktikus nőcsábász ráereszti a lehető legszexszibb 5 fogas mosolyát, ami garantált sikert arat. :D 

10. KÖKI-ben elnyaltunk egy fagyit, Levi elrágcsált egy tölcsért, aztán elindultunk a vonathoz. Az úton már nem aludt, elszórakozott. Felállt az ülésre és a mögöttünk lévő négyesre leselkedett.  :)) Nyugodtan el is nevezhető a sebes vonati kukkolónak. : D

11. Nyolckor kidőlt, majd éjfélkor elkezdett nyűglődni, cumi be. 

12. Nem tudom, mikor, de még sötét volt, megint nyűglődés, megint cumi be. 

13. Miután vagy 5X megébredtem az éjszaka, 6kor elkezdett nekem nyüszögni a szomszéd szobában, szóval alvás kilőve... miért akkor csinálja ezt, amikor ki vagyok purcanva???

14. Megetettem, megittam egy kávét, elszívtam egy kapszulás cigit aztán beraktam egy mosást. Majd meglátom, mikor esek össze. :D

Beszámoló :)

Naszóval... egy kicsit elhanyagoltam a beszámolót magunkról... Múlthéten Levi keresztanyjával elmentünk mérésre. 7700 grammal jöttünk ki a kórházból, és most 7300-at mértek. Hát, nem valami jó szám... Úgyhogy most is mennünk kellett, egy hét alatt pedig hízott 3 dekát. Nem sok, de ez is valami. Szegénynek olyan cérnaszál lábai vannak, hogy néha azt hiszem, elpattannak. :)

Viszont valamelyik majom ellopta a plédet a kocsijából, szóval azt üzenem az illetőnek hogy 100X, vizesen és összecsavarva csapjanak arra a retkes seggére vele, majd tömködjék bele úgy, hogy a száján jöjjön ki!! Remélem örülni fog neki.

Elnézést, kicsit elkalandoztam. Amióta ilyen jó idő van, egész nap kint vagyunk a friss levegőn, sokat sétálunk keresztanyuval is a városban. Egész jó színt kapott a pofija. Mármint Levinek. :D :) Kevertem ki neki naptejet, így nem ég le az arca, s nem mellesleg nem több ezer forint, nem úgy mint a boltokban kapható babáknak szánt termékek. :) Rengetegen mosolyognak rá és dicsérik meg, hogy milyen gyönyörű (a sportkocsi előnye, hogy immár látják :D ), az ismerősök pedig mindig mondogatják, hogy tiszta apja. Mármint külsőleg. Még szerencse... én nem vagyok valami kellemes látvány. :D De amúgy tényleg, néha elgondolkozom azon, hogy melyik testrészét, kitől örökölte. A füle meg a szája az biztos, hogy az apjáé, a szeme az inkább az enyém. Fogós kérdés, mert rengeteg a kék szemű mindkettőnk családjában. :) Megosztom veletek édesapám egyik kedvenc mondatát: Hej M., sok mindent elcsesztél már, de ezt az egyet jól csináltad! :D Még mindig nevetek rajta. :D

 A közelmúltban pedig nagy elhatározásra szántam el magam (nem, nem fogyózok :D), ami úgy hiszem, rettentő nehéz és stresszes időszakom lesz, de eddig is sok mindenen mentem már keresztül - ezt is túl fogom élni. Majd tájékoztatlak benneteket. :) 

Legyetek jók és tartsatok továbbra is velem! :) Holnap ismét hasznos dologról olvashattok a Baba pénteken!

Üdv, 

Tökmag anyu

Kölni meg más

Tudom, hogy megint régen nem jelentkeztem, szánom - bánom is, de Levi meg én is úgy kidőltünk a héten, mint két hasmenéses láma egy kiadós fosás után. Őt jól elkapta a nátha engem meg a frász tudja mi, de konkrétan úgy vonszoltam magam, mint ha lábon lőttek volna... De hogy még izgalmasabb legyen, kontrollra mentünk Pestre, ahol cirka kellemes 4 órát töltöttünk a betegszállító autóban... (és ez csak az odaút volt!) Persze konkrétan majdnem fekve röhögtem, mikor csak öt percet töltöttünk el abban a retkes rendelőben... A dokit (ő vágta fel a húsvéti tojást a hiradóban :D ) tájékoztatnom kellett, hogy hoppá, benne tetszett hagyni egy varratot a gyerekem lábában, szóval + még egy hétig kezelni kell. A műtéti  heget is kennem kell, na, annak a kenőcsnek az ára sem volt vicces... de legalább a hazaút gyorsan elszállt, mert csak mi jöttünk haza, akiket még vitt a betegszállító odafelé, azok befeküdtek a kórházba.

E hónapban is rendesen magam alá vágtam, mert Levinek most is annyi minden kell, hogy örülök, ha 100 forintom marad a hónapban... gondoltátok volna, hogy mi voltunk a hülyék, mert áprilisban akartunk tavaszi kabátot venni nővéremmel Levinek? Aszottra jártuk a lábunkat Szolnokon és a városunkban, hogy találjunk, mert a C&A - s kuponon nem tudtam semmit venni (konkrétan csak ez miatt mentünk fel, mert a közelben csak ott van ez az üzlet), mert egyfajta tavaszi kabátnak mondható valami volt, ami jól nézett is ki mondjuk, de a hátulján lévő feliraton röhögtünk egy jót: Daddy's little cowboy :D Mondjuk szartam volna le magasról, úgyis megvettem volna, csak hát nem volt jó a méret. Cipőt is veszek neki, a Cinegéről rendelek, mert arról sok jót hallottam és nem mellesleg tényleg jó minőségű is és árban is okés. Mármint a legtöbb babacipőéhez képest, amik nem cseszik el a gyerek lábát.) A héten fogom megrendelni neki. Ez lesz az: 

Szerencsére már Levi lábal a náthából kifelé, de még mindig csúnyán köhög... és áldom az eszemet, amiért csak vettem orrszi - porszit, mert elképesztő volt, mennyi mindent ki tud szívni, nem úgy, mint az elemes Gracoja. Ha rám hallgattok, csak orrszit vegyetek! És neeem, nem szívja ki a gyerek agyát. :D

Koraszülött utógondozáson is voltunk, rendben volt minden, majd 29 -én kell mennünk neurológiára, és pirulhatunk is, mert Levente még mindig nem óhajt felülni egyedül. Bár ahogy ma elnéztem, inkább seggen csúszás lesz ebből, mert állítom, hogy nem fenékvakarás szándékával csinálta délután az asztalon... Viszont tapsol, nevet, kúszik (egy jó markos hernyó igazán féltékeny lenne rá!), pontosan tudja, hogy melyik gombot kell megnyomni a telefonján ahhoz, hogy szóljon a zene, s ha az aktuális nem tetszik neki, átvált. A mászás is alakul, mert már nagyon térdelget, sőt már két lakó is van a szájában, csak nem akarja mutogatni, mindig ráölti a nyelvét, hogy ne lássam... Ez biztos valami intim dolog. :D 

Ja a húsvét: Meg volt a locsolkodás ( a csengőt persze diszkréten elküldtük átmeneti nyugdíjba), duplán nem hervadok már el, mert a kisfiam is "meglocsolt". :)
 Kaja volt degeszre, raffaellot csináltam, anya meg répatortát. Na meg persze sonkás szendvics és sonkás szendvics. Nővérem is hazajött egy hétre, nagyon jó volt már vele együtt lenni, na és persze porig alázni scrabble - ben! :D

Szóval most ezek voltak, vannak, holnap újabb témával jelentkezem a Baba hétfőn, a tavaszi öltözékekről lesz szó. Tartsatok velem!