2013. november 17., vasárnap

Szabad szappanozni, avagy a lusta Tökmag históriája


Jháááj... ígértem én mindent, tudom, de csak nem jött össze. Bíróság, gyermekelhelyezés, nyelvvizsga kudarc (miértisne), családlátogatás... szóval nagyon összejött. De itt a beszámoló végre! :) Nagyon sok minden történt velem (velünk), sok is lenne elmondani mindent, úgyhogy csak dióhéjban írom le.

Ugyebár volt egy nagyon rossz időszakom, mikor is kiderült, hogy tényleg beteg vagyok - egy jóideig nem volt kedvem semmihez, de persze a napi robotot csinálni kell... azóta tényleg eltettem magamban ezt a dolgot, és a családnak sem beszélek többet róla, és nem csak azért, mert nem a stílusom a nyávogás az egészségügyi állapotomról, hanem azért, mert nálunk van egy olyan hülye szokás, (ezt szerencsére nem örököltem) amikor is ha valaki panaszkodik az egészségügyi állapotára akkor beindul a versengés, hogy: Jajigennekemis,nekemezabajom,engemishasogat,nekematérdem,azenyémjobbanfáj. Eh. Szóval inkább hagyom. 

De addig is, hogy lefoglaljam magam, és hogy ne nyavíkoljak a kis szánalmas életem miatt,
megtaláltam életem egyik legjobb hobbiját, ami azt hiszem soha nem is fog abba maradni: ez pedig a szappankészítés. Imádom imádom és imádom. Minden egyes kis csodámhoz egy kis érzelmi szál fűz, mindennap megszagolgatom őket, megnézegetem, megkérdezem tőlük, hogy vannak. (Nem röhögni! :D) Készítettem már söröset, zöldteás - kecskecstejeset, karácsonyi illatút, sószappant, kecsketejes - körömvirágosat, mentás - csokisat, muffin alakút, Tussah selyemeset. Teljesen kikapcsol, és valami isteni érzés, amikor a munkád eredménye másnapra egy szép, kemény kis csoda lesz. Sajnos sokat kell várni mire megérnek (min. 4 hét), de érdemes kivárni. Az estéim azzal telnek, hogy bújom a cikkeket, kérdezem a tapasztaltabb szappankészítőket. tanulom a fortélyokat, technikákat. Így hát végre elszórakoztatom magam, sőt végre a bőröm is jól érzi magát. Hogy miért? Hamarosan elindul a szappanos oldalam, majd ott megírom. :)

Persze nem rólam szól ez a blog, van énnékem egy csodás, nagyszájú 16 hónaposom, aki már rengeteget fejlődött. :) 

  • Mostanában nagy kedvence a Khumba mese filmzenéje, amit naponta cca százhuszonhatszor nézünk meg (:D), de a kispöcök imádja, szóval nincs mese, nézni kell. :D Egyébként meg is van a hatása, ugyanis egész nap azt hajtogatja, hogy 'umba 'umba, eéééééj! Komolyan. Ugyanez a helyzet a Nád a házam teteje című nótával is, csak akkor az orrához teszi a hüvelykujját, mint az Alma együttes videójában az énekes.
  • Lépcsőzik, fellépőre mászik fel, egy csomó mindent felismer, megmutatja, mi hol van, és nem mellesleg trükkös: képes volt odacipelni a párnát a fésülködő asztal elé, hogy ráállva felérje a bútoron lévő dolgokat. 
  • Kb. 10 - 11 foga van (nem tudom megnézni soha)
  • Nagyon szenzibilis. Soha nem lehet tudni, hogy mikor min sértődik meg. Ha valamiért rácsapok a kezére (mert pl. olyanba nyúlna, mit nem szabad, vagy szándékosan idegesít (mert szokta :D), akkor meg sem nyikkan, mert tudja, hogy bűnös - amikor hozzá sem nyúlok, csak rászólok, akkor úgy elbőgi magát, hogy alig lehet megnyugtatni. Sokszor van olyan, hogy amikor felveszem, ráhajtja a fejét a vállamra és megveregeti a vállam. :D Ma például mikor előtte ültem a földön, ő pedig a kanapén, rátette a fejét az enyémre, és átölelte a nyakamat.... :) 

És hogy jár - e már? Naaa azt nem.! Ő??? Még mindig cipelem a 10 kilós fenekét, azok az ismerős babák, akik pedig később születtek, már régen nyargalnak... hát ez van. Hogy nekünk minden úgy jön, ahogy kéne!? Hogy legalább ez simán menjen!? :D Na persze! Ébresztő aranyapám! Egyelőre annak is örülök, és pattogok mint egy szorulásos pingvin, mikor megáll egyedül több másodpercig. De eszében sincs elindulni. Bezzeg a tánc... az már megy az asztal mellett, meg a csárdás.




Tegnap voltunk a rokonoknál látogatóban, jól éreztük magunkat, Levi úgy kotort a hatalmas lakásban, mint a huzat. :) A napunk persze úgy kezdődött (a jó családi hagyományt követve), hogy otthagytuk az állomáson a sport babakocsit. El lehet képzelni azt a szituációt, amikor mind a négyen "díszmagyarban" készülődünk le a vonatról, amikor apám felbődül a kupéban, hogy "Ejjbax@*X!+% meg a kocsit meg otthagytuk az állomáson!" De végül is meglett szerencsére, elrakták nekünk... :D 
Szóval ez volt nálunk, remélem behoztam a lemaradást. ;)


2013. november 8., péntek

Baba szerda - A Csarkovszkij módszer

Csarkovszkij az egykori Szovjetunió területén tanulmányozta a csecsemők vízi viselkedését. Módszereit sokan drasztikusnak tartják, de munkássága sokakat ámulatba ejtett. 

 Az orosz "csodadoktor"


Fiatalon öngyilkossági kísérletet hajtott végre, belevetette magát a Fekete-tenger habjaiba. Életét két delfin mentette meg, akik kivitték, majd letették őt a tengerpartra. Ez az esemény "életre szóló élmény" volt számára.
Ezután néhány év alatt különféle diplomákat szerzett testnevelési, biológiai, emberélettani ismertekről, majd szülésznek képezte át magát. Sokat foglalkozott az erőszakmentes szülés témakörével, rengeteg szülést vezetett le a Fekete-tenger öbleiben.
Az igazi áttörést kislánya születése hozta el számára. Veta a hetedik hónapra született meg, alig nyomott többet egy kilónál. Nem sok reményt
fűztek a megmaradásához. Csarkovszkijnak megengedték az orvosok, hogy saját maga kezelje kislányát. Habozás nélkül egy meleg vízzel teli fateknőbe süllyesztette a pici babát. Fejtámaszt
barkácsolt neki, ami a víz fölött tartotta az orrát és a száját, nehogy megfulladjon. A gyermeket szinte állandóan meleg vízben tartotta, aki lassacskán elkezdett szopni. Anyja ezt a tevékenységet is a vízben folytatta a picivel, és megdöbbenve vette észre, hogy kislánya a víz alatt is folytatja a szopást, légzési zavarok nélkül. Ez úgy sikerülhetett neki, hogy gégéje automatikusan elzárta az utat a víz elől a tüdőbe. Vetából egy egészséges vízbarát kisbaba lett. Hat hónapos korában már nyugodtan üldögélt a víz alatt kis medencéje fenekén az orvosok nem kis ámulatára.
Ez volt tehát ama nagy fölfedezés, ami igen fontos szerepet játszott Csarkovszkij későbbi módszereinek kifejlesztésében.
A fiatal "csodadoktor" egymás után ért el szembetűnő eredményeket a koraszülöttekkel olyannyira, hogy híre Moszkván túlra is elért. Sereglettek hozzá az emberek. Nem csupán a reményvesztettek, hanem az újat kutatók, művészek, sportolók is.





Forrás:  http://babausztatas.blog.hu

Egyiptom, a vízben szülés Mekkája






Ha meglepő ha nem, ez a módszer manapság is fellelhető, főleg Egyiptomban. Itt a párok olyan közösség tagjai, akik a hosszú ideig tartó szoptatást, és az otthon szülést pártolják. A világ minden tájáról utaznak Dahabba, hogy ott szüljék meg a gyermeküket. Elsőbbséget élveznek az oroszok, akik a hazájukban lévő érzéketlen egészségügytől, és nem megfelelő ellátás miatt választják az utazást. Érdekes, mert a világon Oroszország volt az első olyan ország, ahol a nők kórházban szülhettek - a szovjet elrendelésnek köszönhetően.









A víz, mint fájdalomcsillapító


Egy 2007 -es brit kutatás szerint csak az EDA a leghatásosabb fájdalomcsillapító a vízben szülésnél. Ez a módszer noha egyre jobban elterjedt, figyelembe kell venni, hogy vannak kockázatai  is ennek a szülésformának - ezért kötelező szakembert fogadni.

Orosz tradíciók


A módszer követői  a szülés után nem vágják el a köldökzsinórt és a méhlepényt sem választják le az újszülöttről. Mások fellógatják és kiszárítják, majd otthon, Oroszországban egy fa alá ültetik: kisfiúnál tölgyfa alá, kislány esetében pedig egy nyírfa alá. Az orosz tradíció szerint a gyerekek mindig visszatérhetnek a "fájukhoz", energiát nyerni.
A következő szokás az, hogy a szülés másnapján, amikor feljön a nap, kimennek a tengerpartra és ott vágják el a köldökzsinórt. 

Szemináriumok


Egyiptomban már szemináriumokon is lehet részt venni, ahol ezt a módszert tanítják, illetve tanácsokkal látják el a módszer követőit. A lényeg, hogy a babát minél hamarabb meg kell ismertetni a vízzel. Egy éves korára tökéletesen tudni fog úszni, ha már születése után kapcsolatban lesz a vízzel. 
A babajógát vagy ahogy a szülők mondják, - babagimnasztikát - nem csak a vízben lehet végezni. Hogyan működik a dolog? A szülő kezébe eszi a gyermeket, és dobálni kezdi. Egyik kezéből a másikba, megfogja az egyik karját a babának és megforgatja a levegőben. E módszer elég ijesztőnek tűnik, ami a  baba számára sem szórakoztató - a szülők szerint a gyermek így fog felvérteződni az oroszországi nehéz élet ellen. Másik szerint így lesznek nyitottak és bátrabbak. 

Ők lesznek a jövő elitjei?





Jekatyerina Beloruszova antropológus szerint ezen közösségek tagjai abban reménykednek, hogy a gyermekükből a későbbiekben rendkívüli képességekkel rendelkező felnőttek lesznek. Ők lesznek majd az "elit", akik mindig a maximumot nyújtják mindenben.








Megdöbbentő látvány és szkepticizmus


Azok a szülők, akiktől joggal kérdezik, hogy miért vállalnak ekkora veszélyt, ezt válaszolják: Ha az ember felelősségteljes, megtanulja, hogy kell megfelelően csinálni. A módszer leghíresebb "tanára" Lena Fokina. Sokan megkérőjelezik  munkáját, ami nem is csoda, hiszen az alábbi videót látva, a legtöbb anyának összeszorul a szíve. Vigyázat! Gyengébb idegzetűek ne nézzék meg, azt ajánlom. 




Kockázatok és előnyök


Sok gyerekgyógyász egyetért azzal, hogy a gyerekek nem olyan törékenyek, mint ahogy azt gondoljuk. Szükségük van az átmozgatásra. Ugyanakkor az erőteljes tornáztatás károsan hathat a csont és ízületi fejlődésükre. Bizonyos esetekben "megrázottcsecsemő" szindóma is előfordulhat, aminek hosszú távon agykárosodás is lehet a vége.

Mit szólnak ehhez az egyiptomiak?

 



A legtöbb egyiptomi nem valami toleráns e módszerrel kapcsolatban. Inkább a háttérből húzódva nézik végig a babák dobálását a vízben,  de vannak akik fenyegetően szólnak a módszer követőihez. Ennek az lett a következménye, hogy a babajógások immár egy elszigeteltebb helyen végzik a foglalkozásokat.