Egy új videó :)

Sajnos csak így tudom belinkelni, a youtube nem engedi..... 

https://www.youtube.com/watch?v=pwMD5hHIvfo

Egy kis beszámoló

Hú de régen írtam! Nos, töredelmesen bevallom, videót készíteni jobban szeretek, mint pötyögni, de talán jobb, ha le is írom. :) Most is neki látok egy rövidebb vidi készítésének, mert az előzőbe nem fért be minden. Naszóval az egyesület Inasképző tábort szervezett, ahol megtanulhattam a székely bútorfestés csínját - bínját (több kevesebb sikerrel sikerült is). :D Sosem volt jó kézügyességem, nem is igazán szerettem szöszölgetni apró dolgokkal - például a többsoros gyöngynyaklánc után, amit a népviseletemhez kellett fűzni, majd megőszültem, és azóta sem vagyok hajlandó gyöngyöt fűzni. :D Ennek immár több mint 13 éve. :D De a bútorfestés más tészta volt, szerettem és érdekelt. Ezek mellett pedig volt templomtorony látogatás, és sok más program. Szappan készítési bemutatót tartottam (elég nagy sikerrel), mindenki el volt ájulva, hogy pár növényi olajból, vajból, milyen szép alkotásokat lehet készíteni. Egyébként még mindig a szerelmese vagyok ennek a hobbinak, és szerintem egyre ügyesebb is vagyok. Tanulok és tanulok, fejlesztem magam - rám mindig is az autodidakta fejlesztés volt jellemző. Valahogy úgy jobban megragadnak a dolgok. :)

Akkor volt még kiállításunk is, ahol az egyesületben dolgozók munkáit mutatták be, többet között az enyéimet is. Nagyon nagy büszkeség volt látni a drágáimat, ahogy mutogatnak rá, és nézegetik, szagolgatják őket. :) 

Voltunk még a Túri vásárban is, egyrészt lejárni a lábunkat, másrészt kisüttetni a zsírunkat, mert olyan meleg volt. :D De szerencsére egy jó pohár csapolt sör megoldotta a problémát. Sajna én nem találtam semmit magamnak, anya viszont vett egy házszámtáblát, amit fel is raktunk a ház falára...olyan magasra, hogy senki ne is lássa... :D

Augusztus 19-én egész délután dolgoztam, az egyesület kint volt a parkban az ünnepség alatt, mi szórakoztattuk a gyerekeket: volt egy csomó játék, és szerencsére nem ültünk unatkozva, mert elég népszerű volt a játékudvarunk. :) De estére végre letehettem a lantot - és már a családdal nézhettem végig a Demjén és a Fenyő Miki koncertet. Az utóbbi Levinél is nagy siker volt, úgy ugrált a papája nyakában, hogy majdnem lerepült. :D A tűzijáték már kevésbé nyerte el a tetszését, fél perc után rezignált tekintettel nézett maga elé a papa vállán, és nem értette, hogy ennyi ember miért örül ennek a hülye világító izének, ami ráadásul hangos is. :D

Aztán, végre teljesült az álmom, amivel három évig vártam. Elkészült életem első tetoválása. Sokat gondolkoztam rajta mi legyen, számomra a tetoválás egy önkifejező eszköz, ami az életedet tükrözi, mind azt jelenti, ami te vagy. A bőr nem olyan, mint egy festővászon, amire csak úgy lehet firkálni minden hülyeséget, mert az ott marad rajta örökre. Kell, hogy legyen valami jelentése, története egy tetoválásnak! (Véleményem szerint.) Mert lehet, hogy még 10 - 20 évig jól néz ki egy nonfiguratív ábra, vagy a cifra virágok, egy idő után mi lesz velük? Hát én vártam, mi lesz, ami az én történetemet elmeséli. Egy évvel ezelőtt megjött az első lökés - egy olyan betegség, ami gyógyíthatatlan, rokkanttá tesz és mozgásképtelenné; ki tudja mikor. Egy állat, ami mindig melegséget önt a szívembe - aki számomra a küzdést, a motivációt jelenti, a reményt, a hűséget. Mert még mindig küzdök a betegséggel: nem adom fel, csinálom, bármennyire is fáradt vagyok, görcsölnek a tagjaim, és ha ránézek az injekció okozta véraláfutásos foltokra a bőrömön, még jobban elhatározom, hogy márpedig csinálom a dolgomat, ameddig tudom. A motiváció kell ahhoz, hogy újra össze tudjam szedni az életem összetört darabjait: tudjam folytatni az iskolát, a nyelvvizsgát, a munkakeresést.  Még reménykedem abban, hogy lesz egy férfi aki úgy fog szeretni engem, amilyen vagyok, és amivel együtt fog járni a betegségem - és hogy hűséges lesz hozzám. Számomra ezt jelenti ez első tetoválásom. Azalatt a két óra alatt amíg készült, minden fájdalom arra emlékeztetett, hogy álljam az élet csapásait, mert van még miért élni és küzdeni. Mindig lesz.

Áprilisi beszámoló

Sziasztok! Még mielőtt elutazunk Győrbe, gyorsan bepötyögöm nektek a beszámolót, amit már köhm...két hete ígérek kb. (Sőt, a nyereményjátékot sem felejtettem el, de egyelőre még nem tudtam ezzel foglalkozni.) Szóval, míg el nem indulunk csütörtökön, pórbálom rendbe szedni a lakást, már egész szoba kinézete van a Leviének és az enyémnek is. Nem nagyon bonyolódtam bele a dolgokba, mert nyárra úgyis szobafelújítást terveztem Levinél, játéktárolókkal, és minden rajztudásomat latba véve falfestményekkel. A következők vannak tervben: Micimackó, Tigris (ezeket mind imádja), Kisvakond. Aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle, lehet, hogy a végén tele lesz a fal felismerhetetlen absztrakt mesefigurákkal, lefolyt szemekkel. :D De az biztos, hogy már most gyűjthetek az akril festékre, mert sokba fog kerülni a dolog. 

A kórházról is ígértem beszámolót, így hát itt van: Elsején hasfájástól szenvedett, és mentővel el kellett vinni Szolnokra. Azért hívtam őket, mert Pesten azt mondták, ha bármilyen hasi problémája van, azonnal hívjunk mentőt, mert komoly lehet a baj. Azonban szerencsére nem az volt, viszont benntartottak bennünket 24 órás megfigyelésre, amiből 42, majd 72 óra lett. Végül hétfőn hazaengedtek minket. Ráadásul azért is benntartottak minket, mert Levinek tiszta kiütés volt a bőre, az arca is, mindene. A kórház előtt is mindennap vinnem kellett a dokihoz, a hasa is ment. Egyik nap azonban délelőtt is fel kellett vinnem (a saját orvosunk délutános volt akkor), mert a szeme is bedagadt. Na, attól az orvostól kaptam én olyan lealázást, hogy a mucsaröcsögei vénasszony sem köpött ki még a foghíjas szájából. Hogy mivel etetem én ezt a gyereket??? Apró magvas dolgokat adtam neki???  Nesquik??? (Azt nem is evett még, de mindegy...) Túrógombóc??? Mit képzelek??? (Azt ebédelt hétvégén akkor.) Mellesleg hiába mondtam, hogy esküszöm, mindennél kivártam az idejét, sőt. Tehéntejet meg igazán ritkán kap, azt is csak úgy, ha tejbegrízt készítek neki. Így hát le lettem ba*va, hogy ilyen szarokkal tömöm a gyereket, és most allergiás lett. Na hát el is bőgtem magam otthon, mert tudtam, hogy nincs igaza, és nem is volt. Még jó, hogy nem ő az dokink, mert  a kórházban is ugyanazt derítették ki, mint amit a saját háziorvosunk: VÍRUSOS volt a dolog. Nem tudják milyen vírus, mert nem oda küldték a mintát, ahova kellett volna (.....), de biztos az volt. De szépen rendbe jött, kapott gyógyszert, és másfél hét után szépen eltünedeztek a pöttyei. De őszintén még mindig görcsben van a gyomrom, hogy mikor fog megint előtűnni vajon...
Most meg meg van fázva, úgyhogy megint be kellett üzemelni az orrszi porszit - télen megúsztuk a betegséget, ilyenkor kell lerobbanni, mikor megyünk Győrbe...

De legalább sikerült átvenni a nyelvvizsga bizonyítványomat is. A szóbelim szerintem nem sikerült most, kikaptam a sport témakört. Hát én aztán rohadt sokat tudok a sportról. :D Azt sem tudom, hányan vannak egy focipályán. A képek, amikről beszélni kellett... hegymászás, futás, úszás és foci. Természetesen mindegyiket aktívan űzöm. :D Ráadásul egy fiatal, 17 éves srác volt a partnerem, aki persze, hogy mindent tudott róluk. :D

Nem tudom, mikor fogok legközelebb jelentkezni, de még szeretném nektek megírni a Baba szerdát is és pár húsvéti tippet is megosztanék veletek. :)

Tavaty van :)

Sziasztok! Remélem, tetszik a blog új kinézete, és átláthatóbb lett a számotokra! Ma elég húzós napom volt, neurológusnál voltam, és még be kellett szereznem Levi tavaszi ruháit is. őszintén szólva abszolút de nem kattogott a fejemben, hogy ideje lenne elkezdeni, csak akkor jöttem rá, mikor szegény krapek lába majdnem gőzölgött, mikor levettem róla a cipőt. :D De 2 órányi talpalás után sikerül, meg van minden, (sőt még az is ami nem kellett volna), de ha a kisfiamról van szó, nincs akadály. :) 

Jelentem egyébként nagyon jól vagyunk, ő is és én is. Életmódot váltottam, kerülöm a csokoládét és az édességeket a minimumra csökkentettem. Ha eszem, akkor is diabetikusat készítek, vagy update -eset vásárolok. :) Nem eszem fehér cukrot és fehér kenyeret sem, csak teljes kiőrlésűt. Sok halat eszem (mondjuk ez muszáj), napi két liter vizet megiszom és vitaminokat is szedek. Továbbá egy időre visszamentem táncolni, mert 40 éves jubileumra készülünk, így kemény, 9 -től 16 óráig tartó próbák várnak rám. De nem bánom, a néptánc volt (és az is máig) a szerelmem.  Sikerült az írásbeli nyelvvizsgám, így most a szóbelire készülök. Jut eszembe, még lógok nektek egy videóval, a bejegyzés végén be is linkelem.

Nagyon örülök, hogy itt a tavasz - számomra ez a legszebb évszak. Nyílnak a virágok, teljesen más illatú a levegő és az emberek is sokkal barátságosabbak. Egyelőre úgy tűnik, hogy a húsvétot Győrben, a nővéreméknél töltjük, remélem nem lesz gond az úton... de nem garantálhatom a leendő utastársaink számára, hogy csendes és nyugodt út lesz egy dackorszakos 20 hónapossal. :D 

Apropó dackorszak. Gondolkozom rajta, hogy írjak - e majd ezzel e egy bejegyzést, mert van róla dögivel a neten - viszont úgy gondolom, hogy a személyes tapasztalatok százszorta többet segítenek, mint a nagy szakértők tanácsai. Mert, hogy nekem van tapasztalatom, az biztos. :D Igazából nem gondoltam volna, hogy már ilyen hamar elkezdődik, azt hittem lesz még pár hónapom...na jó évem...évtizedem :D De a DACKORSZAK-  így nagybetűvel - itt van és megállíthatatlanul ostromolja a türelmemet, a hallójáratomat és minden egyes idegsejtemet. Na meg a családot. 

 Valószínű, hogy még lesz ennek durvább változata, de remélem nem. Egyelőre: 

• Ha valami nem tetszik neki valami, akkor azonnal biggyeszti a száját és ordít.
• Ha nem arra akar menni, mint mi, ordít, kapálózik, és csúszik ki a kezünkből, mint a halcsík. Azt a rózsaszín elképzelést, hogy majd én kézen fogva sétálok vele, egyelőre száműztem a fejemből. :D
• Ha nem tetszik valami neki (ez szimplán akkor is előfordul, amikor felkel délután és a kutya sem szólt még hozzá) bennmarad/visszamegy az ágyába és addig bőg benne, míg meg nem nyugszik és ki jön.  
• Ja, és említettem már az örök klasszikust, a nyilvános hisztit, földön fetrengéssel és ordítással, miközben mindenki (főleg a tinik, akik már akkor mély hozzáértéssel vitatják meg, hogy szar anya vagyok) minket néz és nem értik, hogy hogyan ronthattam el ennyire egy ilyen kicsi gyereket. :D

És mit csinálok ilyenkor? 

SEMMIT. És baromi jól működik. Elköszönök, elmegyek és messzebbről nézem, hogy mikor nyugszik le. Nem kell itt nyomni az érzelmi zsarolást - ami még szánalmas is egy gyerekkel szemben és jogtalan -, hogy anya nem szeret majd, haragudni fogok rád, rossz vagy.  Tisztességes távolságban leültem tőle és néztem. Amíg szépen meg nem nyugodott. Itthon is ezt csinálom: elmegyek tőle távolabbra (de úgy, hogy lásson), csinálom a dolgomat, csak párszor megyek oda hozzá, megsimogatom a fejét, s megyek tovább. Egyelőre ez a taktikám, de persze változni fog még ez a jövőben. Akkor majd kitalálok mást, én is a földre vágom magam mellé és csinálom, mittudomén. :D 

De csakhogy fényezzem is ezt a kis kölköt:

• Már elmondhatom, hogy úgy vágtat már, hogy alig lehet utolérni
• Szavak még nem nagyon vannak, legalábbis csak sejtem, hogy azok azok: pl. mama, kakaó, baba, a "nem" szót pedig igen csak formálja már...
• A mondatokat már megérti, ha megkérem, dobja ki a kukába a szemetet, vagy törölje le, amit kiöntött, megcsinálja. Ugyanígy tisztában van vele, hogy ki kicsoda és a testrészi nagy részét is ismeri már.  

Na további szép napot nektek, lehet, hogy egy hisztizős  témával nyitok majd, majd meglátjuk. :) 

Mellékelten csatolom a videót és a friss tavaszi zsákmányt. :)

+ Csak halkan megsúgom, hogy a hónap vége felé nyereményjáték készül! ;)

 

 

Élménybeszámoló - december

Hááát, mint ahogy ígértem a facebook - oldalon, itt vagyok az élménybeszámolóval. Jól teltek az ünnepek, viszonylag veszekedés mentesen (nálunk jellemző az ünnepnapok első felét veszekedéssel tölteni) és balesetmentesen. Levi egy hintalovat kapott (amire már úgy felpattan magától, mint egy cowboy), egy járássegítőt (tudom...még jó, hogy már járt akkor mikor megkapta, így legalább nem zavarja be a járásban) aminek ilyen biszbaszok vannak az elején, világít, zenél, meg ilyesmi. Egy rakat mesekönyvet, közülük az egyik kedvence a farmos, amiben meg tudja mutatni az állatokat melyik micsoda, ha rákérdezünk. Versenyautót kapott még, egy kisvonatot meg egy szép kockás inget. 

Én jórészt szappankészítő felszerelést kaptam :D Egy  gyönyörű botmixert, keverőtálat, a többi sajnos nem jött meg külföldről időben, de az új szappankollekciómat már az új nyomdáimmal tudtam feldíszíteni. :) Így összességében jól telt az ünnep, csak rossz volt, hogy nővéremék nem jöttek haza most. 

• Levi egyre biztosabban jár, sőt elmondhatom ,hogy már inkább jár, mint mászik - nagyon örülök neki, hiszen sokat vártunk rá. Persze az, hogy így elcsúszott a járásfejlődése annak is köszönhető volt, hogy hetekig volt a kórházban lekötözve. És én is kijelenthetem: tényleg nincs annál jobb, szívmelengető érzés, amikor a gyereked mosolyogva feléd lépked. :) Garantált olvadás. <3 
• Nagy kedvence lett a Micimackó - annyira szereti, hogy amikor reggel nézte, nem győzött tapsolni, és állandóan nevetett. Ez jórészt annak köszönhető, hogy tagok vagyunk a Micimackó könyvklubnál, így minden hónapban kapunk mesekönyvet, amit elolvasunk. Így már ismeri az összes figurát, megtudja mutatni melyik a Bagoly, melyik Tigris, stb. Így érhető a hatalmas siker, amikor meglátja őket a mesében mozogni és beszélni. :D 
• A másik kedvenc (amitől frászt kapok) a mulatós zene. Komolyan. Nem tudom mit csíp benne (biztos nem a színvonalat), de amikor véletlenül a Muzsikatévénél állunk meg, rögtön elkezd táncolni és tapsolni. Ezért hallgathattam terhesen Mozartot, és Csík zenekart.... :D 
• Voltunk fent a városban, megnéztük a karácsonyfát és a jászolt, Levi teljesen odavolt tőle. :D 

És itt az ígért videó:

Szabad szappanozni, avagy a lusta Tökmag históriája

Jháááj... ígértem én mindent, tudom, de csak nem jött össze. Bíróság, gyermekelhelyezés, nyelvvizsga kudarc (miértisne), családlátogatás... szóval nagyon összejött. De itt a beszámoló végre! :) Nagyon sok minden történt velem (velünk), sok is lenne elmondani mindent, úgyhogy csak dióhéjban írom le.

Ugyebár volt egy nagyon rossz időszakom, mikor is kiderült, hogy tényleg beteg vagyok - egy jóideig nem volt kedvem semmihez, de persze a napi robotot csinálni kell... azóta tényleg eltettem magamban ezt a dolgot, és a családnak sem beszélek többet róla, és nem csak azért, mert nem a stílusom a nyávogás az egészségügyi állapotomról, hanem azért, mert nálunk van egy olyan hülye szokás, (ezt szerencsére nem örököltem) amikor is ha valaki panaszkodik az egészségügyi állapotára akkor beindul a versengés, hogy: Jajigennekemis,nekemezabajom,engemishasogat,nekematérdem,azenyémjobbanfáj. Eh. Szóval inkább hagyom. 

De addig is, hogy lefoglaljam magam, és hogy ne nyavíkoljak a kis szánalmas életem miatt,

megtaláltam életem egyik legjobb hobbiját, ami azt hiszem soha nem is fog abba maradni: ez pedig a szappankészítés. Imádom imádom és imádom. Minden egyes kis csodámhoz egy kis érzelmi szál fűz, mindennap megszagolgatom őket, megnézegetem, megkérdezem tőlük, hogy vannak. (Nem röhögni! :D) Készítettem már söröset, zöldteás - kecskecstejeset, karácsonyi illatút, sószappant, kecsketejes - körömvirágosat, mentás - csokisat, muffin alakút, Tussah selyemeset. Teljesen kikapcsol, és valami isteni érzés, amikor a munkád eredménye másnapra egy szép, kemény kis csoda lesz. Sajnos sokat kell várni mire megérnek (min. 4 hét), de érdemes kivárni. Az estéim azzal telnek, hogy bújom a cikkeket, kérdezem a tapasztaltabb szappankészítőket. tanulom a fortélyokat, technikákat. Így hát végre elszórakoztatom magam, sőt végre a bőröm is jól érzi magát. Hogy miért? Hamarosan elindul a szappanos oldalam, majd ott megírom. :)

Persze nem rólam szól ez a blog, van énnékem egy csodás, nagyszájú 16 hónaposom, aki már rengeteget fejlődött. :) 

• Mostanában nagy kedvence a Khumba mese filmzenéje, amit naponta cca százhuszonhatszor nézünk meg (:D), de a kispöcök imádja, szóval nincs mese, nézni kell. :D Egyébként meg is van a hatása, ugyanis egész nap azt hajtogatja, hogy 'umba 'umba, eéééééj! Komolyan. Ugyanez a helyzet a Nád a házam teteje című nótával is, csak akkor az orrához teszi a hüvelykujját, mint az Alma együttes videójában az énekes.
• Lépcsőzik, fellépőre mászik fel, egy csomó mindent felismer, megmutatja, mi hol van, és nem mellesleg trükkös: képes volt odacipelni a párnát a fésülködő asztal elé, hogy ráállva felérje a bútoron lévő dolgokat. 
• Kb. 10 - 11 foga van (nem tudom megnézni soha)
• Nagyon szenzibilis. Soha nem lehet tudni, hogy mikor min sértődik meg. Ha valamiért rácsapok a kezére (mert pl. olyanba nyúlna, mit nem szabad, vagy szándékosan idegesít (mert szokta :D), akkor meg sem nyikkan, mert tudja, hogy bűnös - amikor hozzá sem nyúlok, csak rászólok, akkor úgy elbőgi magát, hogy alig lehet megnyugtatni. Sokszor van olyan, hogy amikor felveszem, ráhajtja a fejét a vállamra és megveregeti a vállam. :D Ma például mikor előtte ültem a földön, ő pedig a kanapén, rátette a fejét az enyémre, és átölelte a nyakamat.... :) 

És hogy jár - e már? Naaa azt nem.! Ő??? Még mindig cipelem a 10 kilós fenekét, azok az ismerős babák, akik pedig később születtek, már régen nyargalnak... hát ez van. Hogy nekünk minden úgy jön, ahogy kéne!? Hogy legalább ez simán menjen!? :D Na persze! Ébresztő aranyapám! Egyelőre annak is örülök, és pattogok mint egy szorulásos pingvin, mikor megáll egyedül több másodpercig. De eszében sincs elindulni. Bezzeg a tánc... az már megy az asztal mellett, meg a csárdás.

Tegnap voltunk a rokonoknál látogatóban, jól éreztük magunkat, Levi úgy kotort a hatalmas lakásban, mint a huzat. :) A napunk persze úgy kezdődött (a jó családi hagyományt követve), hogy otthagytuk az állomáson a sport babakocsit. El lehet képzelni azt a szituációt, amikor mind a négyen "díszmagyarban" készülődünk le a vonatról, amikor apám felbődül a kupéban, hogy "Ejjbax@*X!+% meg a kocsit meg otthagytuk az állomáson!" De végül is meglett szerencsére, elrakták nekünk... :D 

Szóval ez volt nálunk, remélem behoztam a lemaradást. ;)

Jelentem: Tökmag anyu visszatért!

Halihó, halihó! 

Végre újra itt vagyok, és kezdésként hoztam nektek egy kis beszámolót, mert nálunk sosem lehet unatkozni. :)

• Egész hétvégén (múlthét előtti héten) feketerigó fiókákat kergettünk a kertben, ugyanis egyik délután megijedtek a macskáinktól és kirepültek a szélrózsa minden irányába. Szerencsére sikerült összeszedni őket (imádnivalóan pihepuhák :)))), és az anyjuk is törődik velük, pedig féltem, hogy nem fog. 
• Végre Levi keresztanyukája (azaz a nővérem, illetve a Pillecukor gazdája) vőlegényével együtt hazajönnek egy hétre meglátogatni minket, és szülinapot ünnepelni.
• Jövőhéten lesz Levi szülinapja, de elheteljük, mivel csak 13-án tudnak jönni nővéremék.
• Már nagyon várom a bulit, lufikat veszek majd, meg tortát készítek neki. :) Nem nagy durranás lesz a torta, mert úgyis csak szétmancsolja. :) A receptet megtalálhatjátok ITT. A gyümölcsös túrótorta lesz majd. :) (És kíváncsi vagyok rá, hogy vajon az apja legalább telefonon felköszönti - e.)
• A mai nap megjártuk Pestet is, kontrollon voltunk. Minden rendben volt, és azt mondta a doki, hogy szépen lassan vissza lehet állni a szokásos étrendere, aminek nagyon is örülök! :) Azért a K betűseket hanyagolni fogom még legalább  2 évig...
• Ismét lesz mit venni a gyerkőcnek, ugyanis szeretném már bojkottálni a cumisüvegeket. Így a listára került két itatópohár és egy szívószálas utazópohár is, mivel sokat utazunk orvoshoz, s ezzel könnyebben tud enni.
• Venni kell neki nyári sapkát, mert a mostanit kinőtte, valami olyat szeretnék, ami takarja a nyakát is, mint pl. a halászsapka. 
• Kell nyári hálózsák is, mert ugye 1 éve volt nyár, és igencsak kinőtte az 56-os hálózsákját. :)
• Tervbe van véve egy ernyőre csukható babakocsi is, mivel dokihoz Szolnokra könnyebb lenne menni - a kezem legalábbis nem szakad le. A buszon pedig könnyen elfér.
• Levi imádja a kis kagylómedencéjét, szinte mindennap ázik benne. :) Igaz, ez mára már nem aktuális, elég trutyi idő lett, de eddig jó volt. :)
• Ez évben is ellátogattunk a városunk egyik legjobb rendezvényére, a Múzeumok éjszakájára, de most már gyerekestől. :) Levi nagyon szerette, tetszett neki, amit nagyon is értékelek, mert ez amolyan hagyomány nálunk, hogy mindig felmegyünk részt venni benne. :) Amit még nagyon értékeltem azok az ott kapható fincsi borocskák, amikből jólesően elszopogattam 4 dl-it, ejj ejj, (és sunyiban bevallom, volt még egy kisfröccs is). Hát ez van, be kellett pótolni a tavalyi alkoholmentes szórakozást. :D Igaz, a fiamat sem kell félteni, ő pedig betolt egy fél perecet, és még a mamája megkínálta tócsnival is. :) Hú de jó volt a szombat, már alig várom a jövő évit! :D
• Júliusban pedig ellátogatunk Kisújra,  és az ottani rokonainkkal kimegyünk pocsolni, mert nagyon szuperül megcsinálták a strandot! Már alig várom! (Ja és igen, tankinit is vennem kell még...)

Ma már nem hiszem, hogy lesz erőm megírni a Baba hétfőt, 

de holnap ígérem, bepótolom! :)

Hangya.

Nem is tudom hol kezdjem. Úgy beindult az élet, hogy csak úgy peregnek az események. :D Mi sosem unatkozunk, ha valaki izgalmat keres, jöjjön hozzánk, habár az élmény élvezhetőségét nem tudom garantálni. :D 

1. Fogzás folyt. köv. és úúútáááááloooom!!!! A tegnapi napon még terhelhető voltam, de a mai nap már elszakadt a bugyi. Mellette szarul érzem magam, mert tudom, hogy rossz neki, de akkor is... Még jó, hogy van itthon gyógyszer, mert a foggélünk szart sem ér.

2. Beindult a takarító - kém project: Van egy mini takarítógépünk, ami abszolút környezet barát, mivel nem használ se villanyt, semmit. Hátránya, hogy a mosógép munkája több. :) Ez a kis takarítógép pedig amellett, hogy fényesre polírozza - nyalja (.....) a padlót, speciális kémként működik, aki lépten - nyomon követi a mozdulatainkat. Időnként megtalálható a konyhában, a szobában, néhanapján a télikertünkben is.

3. Naturalizálódunk: Egyre több a kószáló hangya a lakásban. Sajnos a sütőporos attakkom nem jött be, továbbra is van pár vállalkozó egyed aki még mindig a nappali padlóján lődörög, egészen addig, míg a 10 hónapos Lars Ulrich agyon nem csapja őket.

4. Holnap indulunk Pestre, kontrollra. Szorítsatok, hogy ne bömbölje végig az utat a vonaton, nem akarom, hogy leszállítsanak valahol Mordor és Völgyzugoly között. :D

5. Szombaton meg volt a kofáskodás, kerestünk 3000 forintot. :) Bónuszként ráégett a Levi's táskám a vállamra. 

6. Kaptunk időpontot szemészetre és ortopédiára is. Naná, hogy az ortopédia egy időpontban van a neurológiával.

Egyelőre ennyi. :)

Beszámoló :)

Naszóval... egy kicsit elhanyagoltam a beszámolót magunkról... Múlthéten Levi keresztanyjával elmentünk mérésre. 7700 grammal jöttünk ki a kórházból, és most 7300-at mértek. Hát, nem valami jó szám... Úgyhogy most is mennünk kellett, egy hét alatt pedig hízott 3 dekát. Nem sok, de ez is valami. Szegénynek olyan cérnaszál lábai vannak, hogy néha azt hiszem, elpattannak. :)

Viszont valamelyik majom ellopta a plédet a kocsijából, szóval azt üzenem az illetőnek hogy 100X, vizesen és összecsavarva csapjanak arra a retkes seggére vele, majd tömködjék bele úgy, hogy a száján jöjjön ki!! Remélem örülni fog neki.

Elnézést, kicsit elkalandoztam. Amióta ilyen jó idő van, egész nap kint vagyunk a friss levegőn, sokat sétálunk keresztanyuval is a városban. Egész jó színt kapott a pofija. Mármint Levinek. :D :) Kevertem ki neki naptejet, így nem ég le az arca, s nem mellesleg nem több ezer forint, nem úgy mint a boltokban kapható babáknak szánt termékek. :) Rengetegen mosolyognak rá és dicsérik meg, hogy milyen gyönyörű (a sportkocsi előnye, hogy immár látják :D ), az ismerősök pedig mindig mondogatják, hogy tiszta apja. Mármint külsőleg. Még szerencse... én nem vagyok valami kellemes látvány. :D De amúgy tényleg, néha elgondolkozom azon, hogy melyik testrészét, kitől örökölte. A füle meg a szája az biztos, hogy az apjáé, a szeme az inkább az enyém. Fogós kérdés, mert rengeteg a kék szemű mindkettőnk családjában. :) Megosztom veletek édesapám egyik kedvenc mondatát: Hej M., sok mindent elcsesztél már, de ezt az egyet jól csináltad! :D Még mindig nevetek rajta. :D

 A közelmúltban pedig nagy elhatározásra szántam el magam (nem, nem fogyózok :D), ami úgy hiszem, rettentő nehéz és stresszes időszakom lesz, de eddig is sok mindenen mentem már keresztül - ezt is túl fogom élni. Majd tájékoztatlak benneteket. :) 

Legyetek jók és tartsatok továbbra is velem! :) Holnap ismét hasznos dologról olvashattok a Baba pénteken!

Üdv, 

Tökmag anyu