Elképedve, de mosollyal a szám sarkában nézem magam előtt szemem fényét, aki éppen a földön fetreng, ordít és úgy rugdos a levegőbe, hogy még Ronaldo is megirigyelhetné... Az az áldott jó lélek, akit nemrég a hasamon altattam, ringattam éjszaka, és akkora volt, mint egy kispárna. A nagy csetepaté különben azért robbant ki, mert nem engedtem, hogy kimenjen az útra. Ha itthon vagyunk, az utcán természetesen kint lófrálhat a személyes felügyeletem mellett, de a belvárosi utcák tabunak számítanak. Ezt persze ő nem érti, szerinte tök mindegy, szürke, kemény és hosszú, semmi különbség nincs, mit ugrál ez az anyának titulált képződmény? De mivel úgy látja, nem csinálhat azt amit akar, kirántja a kezét az enyémből és leveti magát a földre. Elkezdődik a Hattyúk tava előadása a park közepén, természetesen nézőkkel. Persze nem elég az, hogy csillapítani kell a gyereket, elterelni a figyelmét, még baromi kellemetlenül is érzem magam, mert mindenki minket néz - amit soha életemben nem tudtam elviselni. Ismerős? Persze, hogy az, nagyon kevés mázlista van, aki ezt nem éli át. Ha szeretnél mélyebben beleásni a dolgokba, rengeteg szakirodalmat találhatsz, én csak pár gyakorlati tippet adok, amik beválhatnak és megkönnyíthetik ezt az időszakot.
1. Nyugi
Tudom, nem ilyen könnyű, nekem is hamar felmegy az agyvizem, főleg egy rossz éjszaka után, de azzal csak súlyosbítjuk a helyzetet, ha a gyerek látja, hogy te sem tudsz uralkodni magadon.
2. Ismerd meg ezt a korszakot!
Ez az időszak arról szól, amikor a gyerkőc feszegeti a saját határait. Kipróbálja, mit szabad és mit nem, mivel hoz ki téged a legkönnyebben a sodrodból. Ezt nem azért teszi mert ki akar veled szúrni, hanem mert kíváncsi a határokra. Ők még nem tudják kezelni a kudarcot, ezért sírással, verekedéssel, hisztivel vezetik le azt, ha például nem sikerül felépíteni a tornyot, nem tudja levenni a pulóverét, stb. A helyzetet az is nehezítheti, hogy vannak akik még nem tudnak beszélni, így szóval sem tudják kifejezni azt, amit éreznek.
3. Okos enged, "szamár" szenved
Ha minden egyes lépésedre "NEM" a válasz, felesleges próbálkozni édességekkel, és annak sincs értelme, ha alaposan leszidod. Ilyenkor hagyd ott, nézd távolabbról, csináld a dolgod, te megtettél mindent, most már rajta múlik a dolog, ezen magának kell átlépnie.
4. Büntess jól!
Mostanában nagyon népszerű ez a modern felfogás, hogy nem szabad verni a gyereket, még a kezére sem csapunk. Az egyik felével egyetértek, nem lesz jobb attól a gyerkőc, ha lekever az ember neki egy hatalmas pofont, vagy kiporolja a nadrágját. Ettől félőssé, és szorongókká válhatnak. De azt én sem állítom, hogy egy kézre csapás nem hasznos néha. Ha a gyerekünk a konnektorba készül nyúlni, sokunknak az az első, hogy rácsap a kezére. Ez egy beidegződés,amitől nagyon nehéz megszabadulni. A jó büntetés célja az, hogy tanul belőle a kicsi. A legjobb az, ha saját maga javíthatja ki, teheti jóvá a tettét. Nálunk például, ha Levi kicsurgatja a teáját, akkor már adom neki a rongyot, ő pedig tudja, hogy azt most fel kell törölni. Az a lényeg, hogy ne adjuk fel könnyen a szabályt, de ne erőszakkal vegyük rá a gyermeket ezek betartására! Ha megfelelően viselkedik, mindig dicsérjük meg, így megerősítjük abban, hogy jó volt, amit tett. 5. Ne dühből büntess!
Soha ne akkor büntess, amikor még mérges vagy rá! Egyrészt azért, mert átgondolatlan és olykor képesek vagyunk ilyenkor átesni a ló túloldalára.
6. Válassz ki egy büntisarkot, vagy helyiséget!
Van akinek fotelje van, van akinek sarok (bár ez nem a legjobb megoldás szerintem), más a fürdőszobába küldni meg a hisztis gyerkőcöt. Pár perc félrevonultan segít átgondolni a dolgokat a nagyobb gyerekeknél.
7. Legyél következetes!
Ha egyszer nem szabadott, akkor azt holnap sem szabad! Ha édességért kiabált a boltban hétfőn és megkapta, ne lepődj meg azon, hogy szerdán megint ordítani fog érte, te pedig hiába fogod mondani, hogy hétfőn kapott, mert ő nem így fogja fel a dolgot. Ha hétfőn kapott, akkor most miért nem?
8. Legyenek határok és szabályok!
Noha a dackorszak jelentősen felborítja a napirendünket, a szabályok azért maradjanak meg! Pl.: Evés előtt mindig kezet mosunk (igaz, ez gondolom, mindenkinél alap), vagy alvás előtt fogmosás.
9. Engedj, de ésszerűen!
Fel kell vértezned magad egy kis plusz türelemmel, de megéri: Ha éppen a kamraajtó csukogatás a mániája, vagy a fiókos szekrény kihúzigálása, hát legyen. Ekkor rájön, hogy számít a véleménye, érzi, hogy teljesült a kívánsága. Így kevesebb tere marad a dacnak, és az ellenállásnak.
10. Fogmosás? De hogyan?
A fogmosás nálunk pusztulatosan nehéz téma, bár mostanában engedi. Nagyon fontos a fogmosás
már egészen kiskorban is, ezért ezt semmiképp nem szabad elhanyagolni! Ne erőszakoljuk rá, mert így csak kellemetlen és negatív élmény lesz a számára. Próbálkozzunk más trükkökkel: Mossuk meg a plüssmaci/ló, stb. fogát először, utána a miénket, utána pedig az övét. Adjuk neki oda a kefét, hagy mossa meg ő is a maci "fogát" és dicsérjük meg, hogy milyen ügyes volt. Ez elég jól beválik. Vagy lehet neki választani: Ha közreműködik, akkor kosszú mese lesz, ha nem, akkor pedig csak egy kis rövidke.
+1 A játék sokszor segít!
Ha nem akarja felvenni a cipőjét és elszalad, próbáljuk játékosan kezelni a dolgot. Kapjuk el, csikizzük meg, játsszuk azt, hogy elbújik a lába a cipőben, így játékká fordul a dolog, nem pedig kényszerré. Persze egy sietős reggelen, késésben a munkából ez el sem képzelhető, olyankor minden épeszű ember az ölébe kapja és felhúzza rá. :)
