Néha tényleg verem a fejemet a földbe, hogy ennyire oda vagyok a szabályok pontos betartásáért a gyermekneveléssel kapcsolatban. Levi még csak 14 hetes, de már most észre vettem, hogy lassacskán itt az ideje a hozzátáplálásnak. Ráadásul mivel a korrigált életkort kell figyelembe venni, még később, plusz két hetet kell várnom ahhoz, hogy elkezdjem megismertetni vele a gyümölcsöket, gyümölcsleveket.
Röhejes mennyire görcsölök ezen, hiszen sokan már három hónaposan tömik a kölyökbe a húslevest, meg a répát és sima ásványvizet ad neki... én sem akarok egy piskóta gyereket nevelni Leviből, de nála azért komolyabban kell venni a dolgokat, hiszen rengeteg komplikáció jött elő a születése során.
De néha tényleg elegem van, megmondom őszintén....volt egy jó időszak, 2 - 3 hónapig folyamatosan végigaludta az éjszakákat, de most már mindig felébredek arra hajnalban, hogy a szomszéd szobában megy az ehh ehh.... nagyon lassan telik az idő, de ki kell bírnom... szerdán azért elmegyek a védőnőhöz, megbeszélni vele ezt a hozzátáplálásos dolgot, de úgyis azt fogja mondani, amit már most tudok, hogy még várjak. Hurrá... már csak egy tucat hajnali három órás kelés van hátra....
Nem mondom azt, hogy a gyereknevelés borzasztó és a kölyök egy igazi vérszívó, de azért érdemes tudatosítani a sok kismamának magában, hogy rengeteg lemondással jár. Amikor este tizenegykor fekszel le, mert addig órákon át ordít a gyerek, majd miután hulla fáradtan beleájulsz az ágyba, két óra (jobb esetben) múlva kelhetsz is fel etetni. És nem lehet azt megcsinálni, hogy még egy perc, még két perc, hátha abbahagyja. Igenis fel kell kelni, akár fáradt vagy, akár nem, akár hideg van akár nem. Ne álmodj arról, hogy végig tudsz nézni egy jó filmet (mert az első hetekben például örülsz, hogy élsz), minden gond nélkül el tudsz menni barátnőzni, vagy csak leülni olvasni. Tudom, végigcsináltam, ráadásul úgy, hogy Levi nem volt sokáig hasfájós, és aránylag tényleg nem sok gond van vele. Volt olyan este, amikor már remegtem a fáradtságtól és nekimentem mindennek, mert alig láttam, de nem feküdhettem le aludni, mert Levi csak sírt és sírt és sírt, s vele kellett lennem. Nem volt teher, nem arról van szó, de akkor tényleg a teherbírásom határán álltam.
De nem csak erről szól az anyaság, hiszen ez egy baromi komplex dolog. Eleged is van, mert nem teheted meg azt, amit eddig tehettél régen, de amikor felveszed hullafáradtan és gyengén a picit, és megérzed az illatát, a szívdobogását, egyből elmúlik a fáradtság. Minden mosolya, gügyögése kárpótol azért a sok álmatlan éjszakáért, éhezésért, kialvatlanságért.
Talán így lehet leírni a szülőséget:
Elolvadsz, amikor a gyermeked rád mosolyog, beleül az öledbe és átölel, ilyenkor úgy érzed, hogy nincs ennél szebb dolog a világon. Aztán hirtelen kinyitja a tenyerét és belenyom a kezedbe egy kupac macskaszart, hogy: "Nézd, mit hoztam neked!"
