Baba hétfő - Potty

 

A gyereknevelés egyik legszebb időszaka, amikor a drága csöppségünk elkezdi dobálni a dolgokat. Cumisüveg, pohár, kanál, játék? Tökmindegy. Fő az, hogy remek hangot hallat, amikor leesik, és anya reakciója már csak hab a tortán.

De miért is van ez a dobálózás? Szimplán csak szórakozik, vagy közölni akar valamit? Vagy egyszerűen csak az idegeinkre akar menni?

Adott egy szituáció:

Levente jóllakottan, tele pocakkal folyik szét az etetőszékben, majd hirtelen ötlettől vezérelve úgy gondolja, hogy a kezében lévő kanál nincs eléggé jó helyen, így ledobja a földre. Persze a szeme rögtön rám szegeződik, egy sunyi vigyor kíséretében. Mit tesz ilyenkor a célszemély, jelen esetben én? Mint kötelességtudó anyarabszolga, lehajolok, felveszem, megtörlöm és visszaadom, naivan gondolva, hogy csak véletlen volt. Azonban a rózsaszín ködfelhő gyorsan szétoszlik, most azonban a tála végett. Ismét egy sunyi vigyor, majd halkan megjegyzem magamban mit gondolok, és visszateszem. Harmadjára már nem tud átvágni, elpakolok előle mindent, ami heves tiltakozásba ütközik, de jégszívem olvaszthatatlan, anyarabszolga hátat fordít és szenvtelen arccal belepakolja az önkéntelen öngyilkosjelölt edényeket a mosogatógépbe.

De miért csinálják?

1. Ebben a korszakban természetes.

2.  A dobálással azt tanulja meg, hogy mit jelent a tárgyak hiánya. Ha nincs nála, frusztrálja. De mivel fel akar rá készülni (a frusztrációra), újra újra ledobja, s a végén már nem fél tőle.

3. Kíváncsi rá, hogyan reagál a környezete. Részt  vesz - e a szülő a játékban, vagy elveszik tőle a dolgokat? Vagy egyáltalán nem foglalkoznak vele?

4. Amikor saját maga akaratából válik meg a dolgoktól, megtapasztalja, hol ér véget maga és a teste, és hol kezdődik a tér többi része, illetve a tárgy.

A tárgyak eldobásával...

 

• megtanul dobni, hajítani
• megtapasztalja, hogy az adott tárgy puha - e, erős -e, törékeny - e
• megtanulja, hogy a tárgy milyen hangot hallat, ha leesik
• tapasztalatot gyűjt
• a későbbiekben feszegeti a határokat vele
• játszani akar

Elmúlik?

Persze. Amint elkezd kúszni, mászni, felállni, nagyobb tere lesz, már nem  olyan izgalmas a dobálózás.Persze még mindig jó játék, de már nem fordul elő olyan gyakran. Ugyanakkor tudja, hogy ezzel felkeltheti magára figyelmet.

Mi hogyan reagáljunk rá?

 

Az elején én is röhögtem, de a sokadik ledobásnál már kezdett elegem lenni.  Főleg az után, amikor a tányérban, kanálon még volt kaja. Nem volt nagy parti a földről felvakarni a főzeléket, rosszabb esetben a szemüvegemről, vagy a hajamról.  

Egyet azonban nagyon jegyezzünk meg: Tilos fizikailag megtorolni a tettét! Ne csapjunk a kezére, vagy ne büntessük meg! Egyrészt azért, mert csak kíváncsi volt, másrészt meg fogalma sincs, miért kapott ki. 

A határok fontosak (Nagyobb gyerek esetében)

 

Én a harmadik ledobásig vagyok toleráns, utána hiába a könyörgő kutyaszem, nem adom vissza.

• Ha már többször figyelmeztettük, hogy a játékot nem dobáljuk, és utána is folytatja, tegyük el egy időre a játékot. 
• Tudassuk vele, hogy az ételt nem szabad dobálni. Ha mégis így tenne, vegyük el tőle a tányért, és küldjük el az asztaltól. Ha következetesek vagyunk, és nem kiabálunk, hamar vége szakad a dolognak. 
• Ne szedjük fel és adjuk vissza minden alkalommal a dolgokat. A gyereknek szüksége van a határokra, mi pedig nem vagyunk szolgák. Semmi értelme nincs ezerszer felvenni a babát, el kell magyarázni a dolgok miértjét.
• Figyeljük meg mi történik, ha nem adjuk vissza rögtön a tárgyat. Próbáljuk ösztönözni a gyerkőcöt arra, hogy egyedül is boldoguljon. 

Alternatívák:

• Labdázzunk! Próbáljunk ki többfélét, pingpong labdát, gumilabdát, a lényeg az, hogy ne okozzanak sérülést!
• Kérjük meg, hogy egy üres vödörbe dobálja a tárgyakat, és akár mi is beállhatunk a játékba!
• Egy dobozra kössünk kötelet, dobjuk le az asztalról, és mutassuk meg a gyereknek, hogyan himbálózik. Hagy próbálkozzon ő is! 

+ 1 játék:

Etesd az oroszlánt!

Keress egy kartondobozt, és rajzolj rá egy oroszlán fejet! Lufikba tölts homokot,  vagy amit szeretnél, és add oda kicsinek, hogy etesse meg az oroszlánt! Kb. 1 métert kihagyva körbe is rajzolhatod a dobozt, jelezve a gyerkőcnek, hogy a vonalat nem szabad átlépni, mert az már a ketrec belseje. A távolba dobás még jobban fejleszti az ügyességét.

Babamagazin (június) felhasználásával