Jháááj... ígértem én mindent, tudom, de csak nem jött össze. Bíróság, gyermekelhelyezés, nyelvvizsga kudarc (miértisne), családlátogatás... szóval nagyon összejött. De itt a beszámoló végre! :) Nagyon sok minden történt velem (velünk), sok is lenne elmondani mindent, úgyhogy csak dióhéjban írom le.
Ugyebár volt egy nagyon rossz időszakom, mikor is kiderült, hogy tényleg beteg vagyok - egy jóideig nem volt kedvem semmihez, de persze a napi robotot csinálni kell... azóta tényleg eltettem magamban ezt a dolgot, és a családnak sem beszélek többet róla, és nem csak azért, mert nem a stílusom a nyávogás az egészségügyi állapotomról, hanem azért, mert nálunk van egy olyan hülye szokás, (ezt szerencsére nem örököltem) amikor is ha valaki panaszkodik az egészségügyi állapotára akkor beindul a versengés, hogy: Jajigennekemis,nekemezabajom,engemishasogat,nekematérdem,azenyémjobbanfáj. Eh. Szóval inkább hagyom.
De addig is, hogy lefoglaljam magam, és hogy ne nyavíkoljak a kis szánalmas életem miatt,
megtaláltam életem egyik legjobb hobbiját, ami azt hiszem soha nem is fog abba maradni: ez pedig a szappankészítés. Imádom imádom és imádom. Minden egyes kis csodámhoz egy kis érzelmi szál fűz, mindennap megszagolgatom őket, megnézegetem, megkérdezem tőlük, hogy vannak. (Nem röhögni! :D) Készítettem már söröset, zöldteás - kecskecstejeset, karácsonyi illatút, sószappant, kecsketejes - körömvirágosat, mentás - csokisat, muffin alakút, Tussah selyemeset. Teljesen kikapcsol, és valami isteni érzés, amikor a munkád eredménye másnapra egy szép, kemény kis csoda lesz. Sajnos sokat kell várni mire megérnek (min. 4 hét), de érdemes kivárni. Az estéim azzal telnek, hogy bújom a cikkeket, kérdezem a tapasztaltabb szappankészítőket. tanulom a fortélyokat, technikákat. Így hát végre elszórakoztatom magam, sőt végre a bőröm is jól érzi magát. Hogy miért? Hamarosan elindul a szappanos oldalam, majd ott megírom. :)
Persze nem rólam szól ez a blog, van énnékem egy csodás, nagyszájú 16 hónaposom, aki már rengeteget fejlődött. :)
- Mostanában nagy kedvence a Khumba mese filmzenéje, amit naponta cca százhuszonhatszor nézünk meg (:D), de a kispöcök imádja, szóval nincs mese, nézni kell. :D Egyébként meg is van a hatása, ugyanis egész nap azt hajtogatja, hogy 'umba 'umba, eéééééj! Komolyan. Ugyanez a helyzet a Nád a házam teteje című nótával is, csak akkor az orrához teszi a hüvelykujját, mint az Alma együttes videójában az énekes.
- Lépcsőzik, fellépőre mászik fel, egy csomó mindent felismer, megmutatja, mi hol van, és nem mellesleg trükkös: képes volt odacipelni a párnát a fésülködő asztal elé, hogy ráállva felérje a bútoron lévő dolgokat.
- Kb. 10 - 11 foga van (nem tudom megnézni soha)
- Nagyon szenzibilis. Soha nem lehet tudni, hogy mikor min sértődik meg. Ha valamiért rácsapok a kezére (mert pl. olyanba nyúlna, mit nem szabad, vagy szándékosan idegesít (mert szokta :D), akkor meg sem nyikkan, mert tudja, hogy bűnös - amikor hozzá sem nyúlok, csak rászólok, akkor úgy elbőgi magát, hogy alig lehet megnyugtatni. Sokszor van olyan, hogy amikor felveszem, ráhajtja a fejét a vállamra és megveregeti a vállam. :D Ma például mikor előtte ültem a földön, ő pedig a kanapén, rátette a fejét az enyémre, és átölelte a nyakamat.... :)
És hogy jár - e már? Naaa azt nem.! Ő??? Még mindig cipelem a 10 kilós fenekét, azok az ismerős babák, akik pedig később születtek, már régen nyargalnak... hát ez van. Hogy nekünk minden úgy jön, ahogy kéne!? Hogy legalább ez simán menjen!? :D Na persze! Ébresztő aranyapám! Egyelőre annak is örülök, és pattogok mint egy szorulásos pingvin, mikor megáll egyedül több másodpercig. De eszében sincs elindulni. Bezzeg a tánc... az már megy az asztal mellett, meg a csárdás.
Tegnap voltunk a rokonoknál látogatóban, jól éreztük magunkat, Levi úgy kotort a hatalmas lakásban, mint a huzat. :) A napunk persze úgy kezdődött (a jó családi hagyományt követve), hogy otthagytuk az állomáson a sport babakocsit. El lehet képzelni azt a szituációt, amikor mind a négyen "díszmagyarban" készülődünk le a vonatról, amikor apám felbődül a kupéban, hogy "Ejjbax@*X!+% meg a kocsit meg otthagytuk az állomáson!" De végül is meglett szerencsére, elrakták nekünk... :D
Szóval ez volt nálunk, remélem behoztam a lemaradást. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése