Jelentem egyébként nagyon jól vagyunk, ő is és én is. Életmódot váltottam, kerülöm a csokoládét és az édességeket a minimumra csökkentettem. Ha eszem, akkor is diabetikusat készítek, vagy update -eset vásárolok. :) Nem eszem fehér cukrot és fehér kenyeret sem, csak teljes kiőrlésűt. Sok halat eszem (mondjuk ez muszáj), napi két liter vizet megiszom és vitaminokat is szedek. Továbbá egy időre visszamentem táncolni, mert 40 éves jubileumra készülünk, így kemény, 9 -től 16 óráig tartó próbák várnak rám. De nem bánom, a néptánc volt (és az is máig) a szerelmem. Sikerült az írásbeli nyelvvizsgám, így most a szóbelire készülök. Jut eszembe, még lógok nektek egy videóval, a bejegyzés végén be is linkelem.
Nagyon örülök, hogy itt a tavasz - számomra ez a legszebb évszak. Nyílnak a virágok, teljesen más illatú a levegő és az emberek is sokkal barátságosabbak. Egyelőre úgy tűnik, hogy a húsvétot Győrben, a nővéreméknél töltjük, remélem nem lesz gond az úton... de nem garantálhatom a leendő utastársaink számára, hogy csendes és nyugodt út lesz egy dackorszakos 20 hónapossal. :D
Apropó dackorszak. Gondolkozom rajta, hogy írjak - e majd ezzel e egy bejegyzést, mert van róla dögivel a neten - viszont úgy gondolom, hogy a személyes tapasztalatok százszorta többet segítenek, mint a nagy szakértők tanácsai. Mert, hogy nekem van tapasztalatom, az biztos. :D Igazából nem gondoltam volna, hogy már ilyen hamar elkezdődik, azt hittem lesz még pár hónapom...na jó évem...évtizedem :D De a DACKORSZAK- így nagybetűvel - itt van és megállíthatatlanul ostromolja a türelmemet, a hallójáratomat és minden egyes idegsejtemet. Na meg a családot.
Valószínű, hogy még lesz ennek durvább változata, de remélem nem. Egyelőre:
- Ha valami nem tetszik neki valami, akkor azonnal biggyeszti a száját és ordít.
- Ha nem arra akar menni, mint mi, ordít, kapálózik, és csúszik ki a kezünkből, mint a halcsík. Azt a rózsaszín elképzelést, hogy majd én kézen fogva sétálok vele, egyelőre száműztem a fejemből. :D
- Ha nem tetszik valami neki (ez szimplán akkor is előfordul, amikor felkel délután és a kutya sem szólt még hozzá) bennmarad/visszamegy az ágyába és addig bőg benne, míg meg nem nyugszik és ki jön.
- Ja, és említettem már az örök klasszikust, a nyilvános hisztit, földön fetrengéssel és ordítással, miközben mindenki (főleg a tinik, akik már akkor mély hozzáértéssel vitatják meg, hogy szar anya vagyok) minket néz és nem értik, hogy hogyan ronthattam el ennyire egy ilyen kicsi gyereket. :D
És mit csinálok ilyenkor?
SEMMIT. És baromi jól működik. Elköszönök, elmegyek és messzebbről nézem, hogy mikor nyugszik le. Nem kell itt nyomni az érzelmi zsarolást - ami még szánalmas is egy gyerekkel szemben és jogtalan -, hogy anya nem szeret majd, haragudni fogok rád, rossz vagy. Tisztességes távolságban leültem tőle és néztem. Amíg szépen meg nem nyugodott. Itthon is ezt csinálom: elmegyek tőle távolabbra (de úgy, hogy lásson), csinálom a dolgomat, csak párszor megyek oda hozzá, megsimogatom a fejét, s megyek tovább. Egyelőre ez a taktikám, de persze változni fog még ez a jövőben. Akkor majd kitalálok mást, én is a földre vágom magam mellé és csinálom, mittudomén. :D
- Már elmondhatom, hogy úgy vágtat már, hogy alig lehet utolérni
- Szavak még nem nagyon vannak, legalábbis csak sejtem, hogy azok azok: pl. mama, kakaó, baba, a "nem" szót pedig igen csak formálja már...
- A mondatokat már megérti, ha megkérem, dobja ki a kukába a szemetet, vagy törölje le, amit kiöntött, megcsinálja. Ugyanígy tisztában van vele, hogy ki kicsoda és a testrészi nagy részét is ismeri már.
Na további szép napot nektek, lehet, hogy egy hisztizős témával nyitok majd, majd meglátjuk. :)
Mellékelten csatolom a videót és a friss tavaszi zsákmányt. :)
+ Csak halkan megsúgom, hogy a hónap vége felé nyereményjáték készül! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése