2014. március 23., vasárnap

Tehénke és a többi

Reggel van. Gyűrött pofával, kinyúlt boxeralsóban kihámozom egyetlen utódomat a hálózsákjából, kiveszem a rácsot, az illető pedig nagy buzgósággal ki is lendül az ágyból. Én kimegyek a konyhába, sebészi pontossággal levágom a tasakos kávé tetejét és elégedetten belezuttyintom a forró vízbe. Érzem az illatát, már alig várom, hogy a torkomat simogassa és felébressze nem túl aktív tagjaimat és agysejtjeimet. Amíg szürcsölgetem a kávét, bekapcsolom a tévét, ezzel is biztosítva pár perc nyugalmat a számomra. Révetegen bámulom Bogyó és Babócát, akik a csodálatos világukban éldegélnek, házuk van, de még óvodások, és McGyver tehetségével képesek két fadarabból hárfát is elkészíteni. Aztán jön a Tehénke mesék, amiben a főszereplőre igencsak ráférne egy ortopédus vizsgálata, utána pedig Traktor Tom bájos pöfögése veri ki az álmot a fejemből. Körülbelül annyira bájos, mint amikor reggel hétkor egy tüdőbajos nyugdíjas férfi krahácsol az ember mellett az SZTK - ban. Sóhajtok egyet, és eszembe jutnak azok a reggelek, amikor betakarózva, teával a kezemben tespedtem a kanapén, zavartalanul nézhettem A Palota ékkövét (igen, oda vagyok a koreai szappanoperákért, kövezzetek meg), vagy teljes átéléssel élvezhettem Tarantino Kill Bill-jét. De már nincs több szép szemű Min Jeong-ho, sem csodásan fénylő szamuráj kardok, most Bogyó és Babóca, Traktor Tom és egy volt NDK - s pornószínész legbecsesebb testrészének méretét is meghaladó méretű orrú Postás Pat van. 

Szerencsére az M2 úttörő a mesecsatornák tömkelegében, hiszen olyan régi ismerősöket is köszönthetünk, mint a Mekk Elek, a Vízipók csodapók, vagy akár Pityke. Ezekért rendkívül hálás vagyok, mert abban a két órában, amennyit Levi tévézik egy nap összesen legalább van pár olyan mese ami még hűen őrzi a mese igazi lényegét. Most én nem azt mondom, hogy szar a Tehénke, vagy a Bogyó és Babóca, mert nincs baj velük - tényleg. Csak a mi, felnőtt agyunkra van kifejezetten romboló hatással. A gyerek élvezi, tetszik neki és ez a lényeg. De gondolom nem kell bemutatnom a lányos szülőknek az idegesítően selypegő Eperkét, vagy csak Dórát a felfedezőt, aki 6 éves és már utazgat a világ körül. (Mellesleg - engedelmet kérek - de miből?) Thomas a gőzmozdonytól pedig már gyerekkorom óta félek, és így több mint húsz év után sem vagyunk jó viszonyban. A Napfény farm pedig... aki nem ismeri, nézzen bele.  Olive a strucc, a dínó méretű tojást tojó anyukájával meg jobb is, ha meg sem lett volna rajzolva.

Így már megértem a Happy Tree Friends készítőjét. :D

Nálunk általában reggel van tévézés, addig amíg ki verem az álmot a fejemből és összekapjuk magunkat, és este 6 után, amikor bejövünk a kertből. Olyankor már jöhet minden mennyiségben a mese, és szereti is nézni őket, nekem pedig jó lerakni végre a fenekemet valami puha helyre a fű, a homokozó kemény széle, vagy a beton helyett. Az esti mese nézés általában családi program, együtt nézzük a Mekk Eleket, vagy a Pitykét. Levi kedvence a Csűrcsavarosdi, aminek már az intróját is dúdolja, az Állatkert a hátizsákban (ami még nekem is a kedvencem volt, csak ritkán láttam, mert mindig későn keltem fel) a Tehénke mesék, és a Boldog völgyet is nagyon szereti. Az utóbbiról nekem inkább a 8ker című film jut eszembe kísértetiesen hasonló mimikájukkal, de ez biztos csak az én hibám. :D 

De persze van DVDzés is, olyankor jöhet a Micimackó, a Boribon, az Egyszervolt.hu, vagy az összeállított youtube listánk, a régi népdalokkal, vagy az Egyszer egy királyfival, amiből már Levi is "idéz". U-u-úú, e-e-eee ez esetben a Hihihi hahahaha -t jelöli... :D Szerencsére azért jobban szereti a régi meséket, mint például a Pom Pom, vagy a Frakk.

Szerintem két választás van: 

1. Teljesen lemenni Alfából Omegába és tudomást sem venni róla
2. Nincs tévézés

Mi döntjük el, melyiket választjuk. Én nem szégyellem, hogy Levi tévézik. Gondosan meg kell válogatni a műsorokat, nem kell nézni Való Világot, vagy Édes életet. Ennyire egyszerű. És persze minél többet kint lenni a levegőn, hagyni, hogy megismerje a világot, sokat mondókázni, énekelni neki, figyelni rá. Mert előbb utóbb ez is kifizetődik. :) 

Nektek mi a "kedvencetek"?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése