Csakhogy magunkról is jelentsek egy kicsit... az utóbbi hetekben, mint már írtam a hasmenéssel küzdünk, ami hol előjön, hol nem. Gyakorlatilag már éjjel is kakás pelenkákkal álmodok, annyit kellett cserélnem az utóbbi időben... :D Hol a fogzás miatt, hol azért mert elkapta a nyári hasmenéses vírust, most pedig halvány lila gőzöm sincs miért. De nem adom fel, továbbra is kitartóan működök pelenkázó robotként a nap 24 órájában, és mosollyal a képemen készítem el a menta teát hasfogó porral és keverem a sópótlós vizet. Na jó nem. Namég.
Ezektől eltekintve megvagyunk jelentem alássan, a föld még mindig csábítóbb a fiatalúrnak mint a magaslati levegő - amit bánok is meg nem is. Bánok, mert baromi nehéz, de tényleg úgy elmenni vele valahová egyedül, hogy ne okozzon problémát az, hogy hova tegyem le. Mert ha Szolnokra megyek vele pl. nem hagyhatom a földön, ha nekem el kell mennem vécére, vadidegenre meg természetes, hogy nem bízom. (Ezzel kapcsolatban várok tippeket, hogyan lehetne megoldani). Baromi fárasztó és idegölő, és közben kapom azokat a megjegyzéseket (drága nagyitól is), hogy nem igaz, hogy nem tudom megoldani egyedül, anyák ezrei tudják ezt megcsinálni, és amúgy is, miért nem vagyok egy szuperhíró, hogy nem tudok kinyitni egy babakocsit fél kézzel, bal kezemben a 9 kilós gyerekkel, és felszállni a buszra, meg jegyet venni. Hjaaaj. De ő tulajdonképpen nem nevezhető hiteles forrásnak, mert ő nem vitt engem meg a nővéremet majdnem minden hónapban havi háromszor orvoshoz, utazott fel Pestre - de ez mind nem igényel további taglalást, BÉNA VAGYOK ÉS KÉSZ és semmit nem bírok megoldani. :D Bezzeg az ő idejükben, amikor már szülés után egy nappal a falat meszelték meg cseresznyebefőttet raktak! A mi generációnk hozzájuk képest lócitrom. Pacalok vagyunk. Ez van.
Tegnap sikeresen megjártuk Szolnokot, szerencsére koraszülött utógondozásra már nem kell vinni, viszont hízókúrára van fogva a fiatal úr, az utóbbi hasmenéses időszak miatt. :D De amúgy meg lett dicsérve és én meg fellélegezhetek, hogy most már csak szemészhez, neurológushoz és a pesti orvosához kell cipelni. :D Ezek is aktuálisak lesznek hamarosan, jövőhéten bumlizhatunk a szemészetre, 19 - én meg neurológushoz. Hát nagyon remélem, hogy oké lesz minden. Bár az utóbbi nem hiszem, hogy el lesz ragadtatva attól, hogy még nem jár a lelkem. De én örülök neki - a nehézségek ellenére is), hogy még mászik, mert noha sokan azt hiszik, hogy a járás a legfontosabb lépcsőfok, nem az. A mászás erősíti a gyereket, segít az egyensúlyérzékben, és ha ez a lépcsőfok kimarad, késik, vagy csak nagyon rövid ideig tart, később tanulási és figyelemzavart is okozhat. Szóval hagy másszon a lelkem, a többi meg hagy bukdácsoljon 8 hónaposan, nem érdekel, hiába vigyorognak a hátam mögött, hogy bruhhahha, az enyém még egy éves sincs, de már megy, a tiéd meg 14 hónapos és még a földet nyalja! (Mellesleg erről majd még lesz szó hamarosan [szept. 9] a Baba hétfőn!)Az éjszaka pedig olyan vihar volt, hogy majd be tojtam. Olyan hangosan dörgött, hogy már azt hittem, itt menten meghalok! :D És hogy Levi felébredt - e? Dehogy. :D
Ne felejtsétek, játszatok a nyereményjátékon a Facebook oldalamon és várom a vendégszerkesztőket is! ;)
Üdv, Tökmag anyu
Szerintem se foglalkozz ezzel a járás-mizériával mélyebben, nem jár, majd fog, kész. Esetleg hordozni nem tudod? Oké, tudom, nehéz, én is utáltam, de tömegközlekedéshez praktikusabb volt nekem (mei-tait használtam, meg björn borg kengurut). Aztán meg egy pillekönnyű babakocsi (hévre felfér, lehet buszra nem :().
VálaszTörlésA hordozást én is próbáltam, és nem csak én utáltam, Levi is. :/ Így kilőve. Összecsukhatós babakocsiból pedig Zuzunk van, bár nem valami pille könnyű... Most már fél lábbal is kihúzzuk valahogy. :)
VálaszTörlés