Pocak(os) hónap #5 - A szülési fájdalom

Hú, hogy ez milyen kényes téma! Sokan nem is szeretnek róla beszélni - túl vannak rajta és kész. Mások mindenkit ezzel traktálnak a szülés utáni pár hétben, van aki pedig csak azt várja, mikor felejti már el. Tipikus, hogy a gyermekágyon mindenki azt hangoztatja, hogy soha többet, én nem szülök, a többgyerekesek pedig csak somolyognak rajta. (Igazából nem voltam gyermekágyon, én egészen a kórházból hazamenetelig külön voltam Levitől, és csak három óránként láthattam, de nálunk, abban a lepusztult, pöcegödör kismamaszállón is ez a téma ment.) Mielőtt hozzákezdenék, leírom a saját tapasztalatomat. Én talán még szerencsésnek is voltam mondható, hogy csak 8 órát vajúdtam. Általában az első gyermeknél sokáig elszokott húzódni, de persze van sok kivétel is.  De nagyon fájt. Persze. És fájdalomcsillapítót sem kaptam. Nem azért mert nem kértem, és jogom is volt hozzá. De ahol én szültem, ott nincsenek olyan jogok, mint az EDA - hoz való jog. Csak ha jó mély a pénztárcád. Szóval én bátran kimondom, hogy röhögök azokon az embereken, akik a mellüket döngetik, hogy ő bezzeg érzéstelenítő nélkül szült. Na és? Hány millió éve szülnek így? A saját tapasztalatom: Én úgy éreztem, mint amikor egy bazi nagy kosárlabdát akarnak kitolni a hasadból. Ha jó a fantáziátok, nagyjából átérezhetitek.

Szülés más kultúrákban

Egyiptomban az anya és a gyermek halálát annyira fontosnak tekintették, hogy különböző szertartásokat iktattak be, amelyek szerint születéskor az istenekhez imádkoztak. Hathort, Ízist és Tawaretet (az asszonyok, terhes anyák és gyermekek gyámolítója) hívták ilyenkor, hogy védje meg az újszülöttet és kalauzolja élete útján.

Soranus római nőgyógyász (98-138 i.u.) könyvet írt a szülés folyamatáról és a szokásokról, valamint azokról a dolgokról, amelyekre oda kell figyelni úgy szülés előtt, mint szülés után. Ezt a könyvet egészen a XVI. századig használták.

 

A középkorban a nőket ostorozták, hogy előidézzék a szülést.  Nem hiába hívták a sötét középkort sötétnek  - nem azért mert nem volt villany :)

A XVIII. században ezek a szokások megváltoztak. 1739-ben megjelentek az első nőgyógyászati klinikák Nagy-Britanniában, és rövid időre rá, 1752-ben William Smellie nőgyógyász kiadja a A szülés elméletéről és gyakorlatáról szóló kézikönyvet.

A bábák segítettek a szüléseknél és nagyjából sikeresen meg is változtatták a régi szokásokat, egészen a modern idők kezdetéig.

1949-ben egy manchesteri orvos három halott anyukát és azok halott gyermekeit jelentette be, amikor egy kísérlet keretén belül öt alanyon altatást végzett. Attól kezdve számos kétség merült fel az ilyen típusú eljárásokkal szemben.

A század végére már számos tanulmány látott napvilágot a terhesség és a szülés témakörében, de az emberek mégis megtartottak bizonyos szokásokat a mai napig is.

Németországban például a terhes nők inkább a bábákkal tanácskoznak az orvos megkérdezése előtt, vagy sokszor az orvos helyett. Az orvosi jelenlétet opcionálisnak tartják a szülésnél. Több német városban létezik egy névlista, melyből a szülők választhatnak nevet gyermeküknek. Amennyiben nem szeretnének élni ezzel a lehetőséggel, ki kell töltsenek egy kérvényt, amelyben alapos okokat fogalmaznak meg arra vonatkozóan, hogy miért akarnak más nevet adni gyermeküknek. Ez a szabály azért van, hogy megvédje a gyermeket mindenféle furcsa vagy vicces elnevezésektől vagy egy helytelenül írt névtől.

Brazíliában legtöbb nő császármetszéssel szül, mindazok ellenére, hogy a brazil kormány mindent megtesz az ellen, hogy ezek szamát csökkentse, mivel az ilyen szülési eljárás rengeteg állami költséggel jár.

Törökországban nem ünnepelnek sem a szülés előtt, sem a szülés után. Az új anyuka és a kisbaba elszigetelve maradnak mintegy 20 napig az emberektől, aztán pedig elindulnak házról házra minden rokonhoz és baráthoz. Ilyenkor egy jellegzetes italfajtával ünnepelnek.

Japánban az a szokás, hogy szülés után a nő 21 napig ágyban kell feküdjön. Ugyanaz a helyzet Mexikóban is, ahol régebben 40 napi fekvés volt a szokás, de ez már csak nehány elszigetelt falucskában maradt fenn.

Az Amerikai Egyesült Államok multikulturális kavalkádjában egyes helyi szokásokat a kivándorlók is átvettek, más hagyományok pedig ötvöződnek az őslakosok szokásaival.

A szülési fájdalom más

A szülés alatti fájdalom nem betegségről árulkodik, hanem arról, hogy a testünk jól működik, és azt, hogy képesek vagyunk életet adni a gyermekünknek. Sokan annyira rettegnek a szülési fájdalomról, hogy inkább a császármetszés választják. Pedig hiába, a császár utáni lábadozás sokszor tovább tart, mint a hüvelyi szülésnél, és sokkal fájdalmasabb is. 

Hol fáj a vajúdás alatt?

Azok, akik még nem tettek tapasztalatra szert (persze nem mindenki), azt hiszi, hogy a hasban fog

fájni. Fontos tudni, hogy a méhben nincsenek érzőidegek. Még jó, hiszen a terhesség még nagyobb szívás lenne, mint amilyen általában.  (Mondom én úgy, hogy panaszmentes terhességem volt, de nekem is ugyanúgy megvoltak a bajaim.) Csak a méhnyak és a méhszájnak van érzőidegei, amik a szülés alatt folyamatosan tágulnak. Ez okozza a fájdalmat. Ez a fájdalom kisugárzik a derék, a vese és a medence környékére. (Hasonló, mint amikor megjön a menstruációd.)  Az idő folyamán egyre  erősödik, ami azt jelzi, hogy egyre jobban tágul a méhszáj.

Fájdalom ---> stressz

Ha az embernek fáj valamije, stresszes lesz. Ugyanígy van a szülésnél is. Most ne arra a cukormázas szülésképekre gondoljatok, amik a neten keringenek, elég sok van belőlük.) A szülés alatti stressz már csak azért nem jó, mert késlelteti a tágulási szakaszt. Én duplán szar helyzetben voltam, mert így is beindított szülés volt, és aggódhattam azért, hogy vajon miért volt mekóniumos a magzatvíz is. 

Ha a kismama stresszes vajúdás alatt, azok a hormonok, amik irányítják a tágulási szakaszt, nem működnek jól, ami csak késlelteti a baba kibújását. 

A szülési fájdalom csökkentése

Állítólag Magyarországon minden szülő nőnek joga van kérni epidurális érzéstelenítést. Gyakorlatilag nem.  De erről márt írtam fentebb. A folyamat a következő:

A kismama ülve, vagy a bal oldalára fordulva térdeit a hasa alá húzza, fejét lehajtja és hátát kidomborítja. Első lépésként az orvos kiméri a megfelelő helyet, lemossa és alaposan fertőtleníti a bőrfelszínt, majd egy egészen vékony tű segítségével érzésteleníti az érintett területet. Egy másik, hosszú tű segítségével (Tuohy-tű) áthatol a hát bőrén, a csigolyák közötti résen pedig eléri az epidurális teret, amely gerincvelőt és a gerincfolyadékot körülvevő kemény burok, és a gerinccsatorna fala között található.

Miután az aneszteziológus sikeresen meggyőződött a tű megfelelő helyzetéről, beadja az érzéstelenítő oldatot, majd a tűn keresztül egy nagyon vékony csövet vezet be a csigolyák közé - ez a szülés alatt végig bent marad majd. Ezt a műveletet követően a hosszú tűt kihúzza, a katéteren keresztül pedig sok esetben a kismama maga tudja majd adagolni a fájdalomcsillapító gyógyszer mennyiségét.

Epidurális érzéstelenítés (EDA) - szülés fájdalom nélkül
Szülés és a gyermekágyi időszak , dátum: 2012-04-20 08:10, csaladvilag.hu

A természetes fájdalom csillapítás a víz lehet. Segíti az oldott állapot elérését. Másik lehetőség az un. kismama masszás, ami akár 70% - kal csökkentheti a szülési fájdalmakat. 

Forrás:

Epidurális érzéstelenítés (EDA) - szülés fájdalom nélkül
Szülés és a gyermekágyi időszak , dátum: 2012-04-20 08:10

csaladvilag.hu

Bébik, kicsit és nagyok 2013. augusztus -- Halász Katalin cikke alapján