Jár a baba jár, mint a kismadár...

Az anyaságnak sok oldala van. Van szép is, van rossz is. Utóbbi például a versengés. Nem nagyon akarok kitérni erre a témára, mert már írtam róla korábban, de ehhez is hozzá tartozik. Valljuk be: Hányszor, de hányszor képzeltük el, hogy na majd ilyenkorra már kúszni/mászni/járni fog? Aztán hopp, a szemünk fénye alaposan keresztülgázol a rózsaszínű habon, sőt egyes esetben jól fel is falja. Csak arra akarok kilyukadni, hogy tavaly augusztusban  én is vigyorogva hintáztam a kertben és nagy sóhajjal tudatosítottam magamban, hogy: Na, jövőre ilyenkor már rohangálhatunk utána! Ja. Ahogy én azt elképzeltem. Úgy mint azt, hogy a gyermekem nőni fog, mint a dudva, pár megfázás, vagy fogfájás, eleséssel vegyítve - ahogy a nagykönyv meg van írva. Ehelyett már kétszer jártunk az intenzíven, kétszer volt mesterségesen lélegeztetve, élet és halál között. Na ilyen az, amikor szembeköp a jóisten. És persze ott van az a bizonyos közösségi oldal, nem akarok reklámozni (Facebook), ahol ugyebár minden kedves gyermekes ismerősömet láthatom. Cilike már szalad (nem baj, hogy egy hónappal később született mint a fiam), Gézuka már kanállal eszik (nem baj, hogy majd négy hónap van a két kölök között). És akkor itt van eme gyönyörű, bájos mondat: MINDEN GYEREK MÁSHOGY FEJLŐDIK, TESSÉK NYUGODTAN LENNI! NEM KELL SIETNI, JÓL VAN AZ! MAJD ELINDUL! És csak telnek a hetek, az egy évből 13 hónap lesz, majd 14. A kósza, lelkes augusztusi gondolatok eltűnnek mint a kámfor, és marad a valóság. Persze nem ez a természetes,  legalábbis az én környezetemben (szerencsétlenségemre) mindig olyan anyukákkal futok össze, akiknek már 1 évesen járt a gyereke.

Mit járt? Szaladt, kérem szépen!

Na de jól elkanyarodtam. Bármennyire fáj, tudomásul kell venni, hogy az én fiam fejlődési üteme más; ő később tanult meg ülni, kúszni, mászni, mint a legtöbb gyerek. De ebben közrejátszottak a hosszú, lekötözött hetek a kórházban.  De tévedés ne essék, nem azért fáj, mert az én gyerekem későn érő, hanem a többi anyuka hozzáállása a dologhoz. Nem kell részleteznem. De ez minden szülőben benne van, ha Levi járt volna el 11 hónaposan, valószínűleg én is ezt csinálnám, hogy: Húú, még nem jáááár?? Háááááát, majd elinduuuuul, ne fééélj! [Bezzegazéngyerekemsokkalokosabbügyesebbpedigfiatalabbismintennekakölyke] Ez egy rettenetesen bunkó, gonosz, és förtelmes tulajdonság, és ha tetszik, ha nem mindenkiben benne van. Legalábbis nagyon kevés kivétel van. És a java még csak most kezdődik, majd jön a színezés, az öltözés, szobatisztaság, suli, és soha nem lesz vége! Soha. 

Amivel ártunk

Hiába, a versenyszellem, az versenyszellem. Sok helyen jön a párnával kitámasztás, az ágyban felállítás és gyors kép készítés, amíg a gyerek el nem borul. Na meg az a hülye komp. De mi történik ilyenkor?

A korai állítás, vagy járatás hatására megterhelődnek a pici ízületei és a szalagjai. Az izmok még nem elég erősek az álláshoz, járáshoz, így a szalagok megnyúlhatnak, az ízületek pedig terhelődnek. Ennek következménye pedig a későbbiekben láb és boka statikai probléma, vagy gerincprobléma is. 

A lépcsők

Ahhoz, hogy a baba megerősödjön és megfelelően felkészüljön a későbbi életr, végig kell menni az alábbi szakaszokon:

• fordulás
• gurulás
• kúszás
• mászás 

Általános tévhit,  hogy a járás a legfontosabb szakasz, pedig ez nem igaz. A mászás erősíti a babát és

segíti az egyensúlyérzékét, térlátását.

Mielőtt a kicsi járna, lehetőséget kell neki adni, hogy minél tovább másszon. Hét hónapos kora után kevesebb ideig hagyjuk a járókában (nekünk mondjuk nincs is járókánk, el sem fért volna a lakásban), és biztosítsunk nagyobb teret a mozgáshoz, ugyanakkor kevesebb lehetőséget a felkapaszkodásra, felállásra. Hagy másszon a székek alatt, lépcsőzzön! 

Ne támasszuk a babát ülve, illetve ne vezessük kézen fogva, mert ez a tartás csak fokozottan terheli a gerincét és a lábát is! (Pedig ez a járatás már nagyon régóta szokás, és  mostanság is rengeteg ilyen kép van a neten)

Járást (nem) segítő játékok

A járást segítő játékoknak nagy divatja van mostanság, én is gondolkoztam rajta, de inkább utánaolvastam.  Ezek az eszközök megváltoztatják a járásképet. A használatuk során a baba kicsit előre hajolva megy, így a törzs helyzete és a végtagok mozgása is eltér a normál járás képétől. Az előre dőlt támaszkodás miatt a pici egyensúly - és koordinációfejlődésére sincs megfelelő lehetőség.  

Edzés - másképpen

Nagyon fontos az izomerő kialakítása az első lépések előtt. Ezt úgy tudjuk biztosítani, hogy a babát sokat hagyjuk mászni, ha hason játszik - így fejlődik a hátizomzata. 

Én így edzem Levi talpizmait:

Pelenkázás, vagy fürdetés után végigsimítom  belső talpélét, a nagy lábujjig. Erre a simogatásra a baba lábujjai behajlanak, ami a talp izmait erősíti. Ezt a játékot folytathatjuk a lábujjak alatti párnáknál pl. a kisujjtól a nagy lábujjig. Ha a lábujjak lábháti oldalát simogatod, a kicsi nyújtani és nyitni fogja a lábujjait, ami szintén nagyon jó izomerősítő.   

Dr. Járomi Melinda gyógytornász, főiskolai adjunktus írása alapján