2014. június 22., vasárnap

Szent Iván éji vigadalom

Tuti, hogy említettem már, de nálunk a Szent Iván éji vigadalom szigorúan program a  családban. Egy alkalom kivételével Levi apjával is mindig ott voltunk, még nagy pocakkal is elmentem, mert egyszerűen sajnálom kihagyni.  Van itt minden, néptánc, bábszínház, stand up comedy, zene, perec, töménytelen sok zsíros kenyér természetesen lilahagymával, gyógyteák, és soksoksoksok isteni finom borocska. Egy múzeum kertben tartják, dugig van az egész emberrel ilyenkor, de mégis vigyáz mindenki egymásra, és nem morgolódnak, hogy nincs hely, vagy hogy a gyerekek fel alá ugrálnak. A táncházba sokan bekapcsolódnak, a nézők is ugyanolyan jól érzik magukat, mint a táncosok, a tűz mellett mások szalonnát sütnek, a férfiak jólesően szopogatják a hideg sört, vagy a mézízű bort. Mindenki kedves a másikkal, tele van nevetéssel az udvar, hangos "Heló, szia!" köszöntésekkel, s a gyerekek is kötetlenül játszanak egymással, annak ellenére, hogy alig fél órája ismerik egymást. Órákig ellehet molyolni a leselejtezett könyvek között, keresgélve az igazit számunkra, vagy varrhatunk levendulás illatzsákot, de kipróbálhatjuk a gyógynövény szövést. (Emlékszem, ilyet én is kaptam Levi apjától, jól eltökölt vele :D) 




 Ilyenkor én is elfelejtem a napok gondjait, a betegségemet, és kikapcsolódom. Betömök magamba egy tonna zsíros kenyeret és hát szokásom pár pohár bort is. :D Lehet hosszúlépés, kisfröccs, vagy csak bor natúrban, nekem jöhet. :D Tegnap este már igencsak jó kedvem volt, de nagyon sokat stresszelem magam, úgy gondoltam belefér egy ilyen este. Levi a táncház alatt úgy bepörgött, hogy nem lehetett vele bírni. körbe körbe rohangált a kertben, fűt, fát összeszedett, csajozott, én meg kaparhattam utána. Kedvence a dobos volt az együttesben, állandóan odatért vissza. :D Egyszer a srác oda is adta neki az ütőt, és hagyta neki, hogy ő üsse a dobot. :) Örültem, hogy ilyen jól érezte magát, hiszen ez egy rendkívül igényes és színvonalas program. :) 

Mellékelek pár képet és egy vidit is, szerintem a cukiságfaktor ötös. :D



És igen, 0:56 - nál én vihogtam bele...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése