Május elsején dolgoztam. Láttam egy kislányt - talán 16 - 17 éves lehetett - boldogan simogatta a nagy
Két és fél héttel ezelőtt. Éjjel fél három. A fiam ugatva, fuldokolva köhög. Olyan gyorsan keltem fel, hogy nem jutottam oda az ágyáig, elájultam. Mire feleszméltem, Levi ugyanúgy köhög, és sír. Pörög az agyam. Eszembe jutott, hogy nagyon gyorsan ki kell vinnem a levegőre, mert az jót tesz. Remegő kézzel hívom közben a mentőket - a központos hívja hozzánk az ügyeletet is. Hideg van és sötét, a félelemtől vágni lehet a levegőt. Gyerek becsomagolva a paplanba, papája fogja és sétál vele a kertben. Aztán végre jön az ügyeletes orvos, kúpot ad neki és inhalálják. Végül beülünk a mentőbe és elindulunk a késő éjszakában. A mentő hangosan zötyög az úton, ölemben a ziháló gyerek és nem sírhatok, mert tudom, hogy csak megijedne tőle. Megint erősnek kell lennem.
A kórházban vérvétel, gyógyszerezés, és álmatlan éjszaka. Ülök a kényelmetlen székben, és bámulom a hajnalodó eget az ablakon át.
Másfél nap múlva hazajöhettünk, 3 napig szedte a gyógyszert (gégegyulladás), én pedig megnyugodtam. 10 napra rá, megint, ugyanabban az időpontban eljátszódik újra a dolog. A mentőben ismét küzdök a könnyeimmel, a kórházban pedig megint álmatlanul nézem a fiamat, akinek lassacskán visszajön a normális légzése. Újabb gyötrelmes két nap. Sírtam amikor csak tudtam, hagy tisztuljon a lelkem - de a gyerekem ne lássa. Sírtam a hideg földön, mert ágyat azt nem kap a szülő, sírtam a vécében. Azt hittem darabokra szakad a lelkem, amit már így is többször nagy nehezen újrafoltoztam. Azt kívántam: Bárcsak itt lenne az apja, aki osztozna a terheimen, aki aggódva hívna telefonon, hogy mit hozzak utánatok? Hogy van? Mikor mehetek be? De nincs. Egyedül vagyok és magam kell elbírnom mindent.
Mióta hazajöttünk alig alszom. Ha felébredek fél háromkor, legalább egy óra hosszáig biztos nincs alvás. Dolgozni sem tudok teljes odaadással. És rettegek az éjszakától. Félek elaludni, akár éjfélig is képes vagyok olvasni, mert nem tudom, mi vár éjszaka. Napi háromszor inhalálunk (szerencsére van a családban inhaláló gép, így nem kellett rá költeni tizenezreket), és lassacskán, de javul. Én pedig tele vagyok görccsel, mert a stressz felerősítette a tüneteimet. És várjam ki míg a fiam 5 - 6 éves korára kinövi ezt.
Miért írom ezt a posztot? Nem azért mert sajnáltatni akarom magam. Arra gondoltam, hogy segítségként írok nektek egy listát arról, hogy ne érjen felkészületlenül a dolog, ha netán mentő jön a gyerekért. Mindig legyen egy táska összecsomagolva ilyen helyzetekre és akkor nem kell majd kapkodni.
A gyermek listája:
- Pelenka (kb. 10 - 15 darab)
- Pizsama (1 - 2)
- Zokni, ha jár, legyen vastagabb is, hogy tudjon járkálni a folyosón)
- Papucs
- Törülköző
- Törlőkendő
- Kanál, pohár, cumisüveg, evőeszköz
- Egy kistakaró
- Természetesen a hozzá közel álló dolga
- Fürdető (kis kiszerelés)
- Váltóruha (több, ha lehányja, vérvétel esetén ha véres lesz, leeszi, stb), a harisnya nagyon hasznos ilyenkor
- A gyermek összes egészségügyi papírja
- Mesekönyv, kisebb játékok
A szülő listája (Persze ráér, ha később behozza a család, de van amit nem árt magaddal vinned):
- Kényelmes nadrág
- Felső
- Papucs
- Párna (ez nagy segítség, főleg ahol csak egy széket kap a szülő)
- Zsebkendő
- Törülköző
- Polifoam (ha aludni akarsz, mert mint írtam, nem mindenhol lehet leülni az ágyra, pláne lefeküdni)
- Váltás fehérnemű, zokni
- Pénz, iratok
- Evőeszköz
- Pokróc, de lehet kérni a kórházban, szoktak adni, ha kell
- WC papír
